Ha itt nem...

Ha itt nem, máshol

Ha most nem, máskor

De enyém leszel szerelem.

Ha ritkán, bárhol

Ha kellesz, mától

De folyton csak őt keresem.

De nincs itt, s nem lesz

A remény csak elveszt

Viszlát, nagy szerelem.

Ha látlak, csak hinnék

S emészt egy emlék

Soha többé nem keresem.

Ha valaki kíváncsi "rám"...

Ha valaki kíváncsi rám... no nem külsőleg, hanem belül, hisz az a lényeg. ;) Akkor indítottam egy másik oldalt ami résszint szöges ellentéte ennek. De hátha valakinek kedve van bekapcsolódni velem egy kis "eszmecserébe" ;) Vita.. véleménykülönbségek... életfelfogásbeli visszatükröződések... Ki tudja? Hátha mind tanulhatunk egymástól. :)

Szóval a cím:  http://rick-elmelkedesek.blogspot.com/

Mindenkit szeretettel várok. :)

Ha én írnám.. (Farrah-nak )

„Ha én irnám a sorsod könyvét, szíved, lelked vágyát,

Életed örömét, s teljesítve álmát.

Olyan széppé írnám, mint egy tündérálom,

S a legboldogabb emberré tennélek a világon.

Megírnám, ha tudnám, mit kívánok néked,

Ezernyi jó szót, s az örök boldog létet.

Beleírnám rögtön, nevét ki szerethet,

Hogy megtaláljon nyomban, s ne kelljen keresned.

Óvná ő az álmod, óvná ébredésed,

Karjaiba zárná, minden szívverésed.

Megküzdene büszkén minden, élet hozta bajjal,

Felvenné a harcot, búval és haraggal.

Teljesítné néked, amit lelked kíván,

Tiszta szívvel, hűen, ahogyan én írnám,

Örökké vigyázna, Te lennél az érem,

Tenyerén hordozna, ahogyan én kérem.

S én messziről figyelném, ahogy szemed mosolyog,

Boldog szívvel kérném, örök legyen mosolyod.

Soha semmi ártó, közelbe ne férjen,

S a tökéletes élet, örökké kísérjen.

Ha én írnám a sorsod könyvét, ezer lapott benn hagyok,

Lehozatnák véle néked ezer fényes csillagot,

S örülne a szívem, mikor látnám boldog arcodat,

S kitépne néhány keserű lapot, megkönnyítve harcodat.”

Lopott órák

„Itten vagy mellettem, őszinte a szemed
Gyengéden lélegzel, s hangod megremeg
Finoman csókolsz, s lehunyod két szemed,
Gyönyörű ajkad, feszítő képzelet.

Érzem, átsimítasz reszkető testemen,
Szerelmed átjár, s úgy érzem elveszem. 
Már semmit sem hallok, a rohanó világot,
Érzem, hogy végem, de tudom, nem kiáltok.

Hullik a lepel, s én megteszem Véled,

Egyetlen érzés, szeretlek Téged.

Csak ez mi átjár, s minden más tovaszáll.

Te és én együtt, s a szerelem muzsikál.

S egyszer csak eljő megtörténik a csoda,
Elszállsz a magasba, s én veled tartok oda
Testem a testeddel megtölti szívemet

Szétvet az érzés, s mindkettőnk megremeg.

Csak csendben, csak halkan egymás karjába zárva

Most semmi nem számít, nem tekintünk a világra,

S tudjuk, hogy holnap, újra jő’ a jégverem
De ma túl gyengék voltunk, s elragadt a szerelem.”

Az őszinte szeretet... ( Barátaimnak.. Ők tudják. ;) )

„Az őszinte szeretet tiszta, mint a harmat

Ki teljes szívéből szeret, nem beszél, csak hallgat.

Mert a zajos vad szavak, ha úgy álcázza tiszta is

Elragadón vallanak, de mögé nézve mind hamis.

Átok lehet minden szó, ha felszínre törnek

Ha nincs mögötte szív mi jó, nem szeretnek csak ölnek.

Megölik a vágyakat, elpusztítva mind ki hisz

Eltaposva lelkeket, egy út, mi folyton visszavisz.

Miért hiszed, hogy neked jó, ha mindenkit csak elragadsz

Eltaszítva ezer szó, s te egyedül ott maradsz.

Sose hidd, hogy így van jól, hisz nem te vagy ki mit sem ér,

Erős vagy, egy bátor szív, ki ha megtör, visszatér.

Ezért mindig figyelj rá, s fogadd el, mit mondanak,

Átok helyett minden szó, szíved mélyén megragad.

Egy tiszta érzés meg se szól, de érzed, mikor éled is,

Átaljár, s átölel, ezer barát ki nem hamis.”

Csak elsuhant...

„Csak elsuhant, mint lepke fenn az égen

Finom szellő szárnyán ott virított kéken

Egy rózsaszál volt ő, ki büszkén hajlott égre

Egy gyönyörű felhő, mely esőt fakaszt végre.

Egy kedves kis madár, hívogató dalal,

Mi felrepül, s tovaszáll, ha újra jön a hajnal.

Egy tündöklő virágszál, mely halkan ring a szélben,

Felvirít, majd rút halál, elragadja éjben.

Ő volt nekem mind mi jó tiszta, mint a harmat,

A szív hangja muszikált, de most nem beszél, csak hallgat.

Mert a szerelem tovaszállt, itthagyva a vásznát,

Ezer csengő dallamát, elszakítva nászát.

Ezért most a szívem bú, messze csengő szép szavak,

Mind mi emlék, szomorú, s többé nem is hallanak,

De élnem kell s tudom, fogok mégha kell is nélküle,

Ám boldog többé nem leszek, hisz szívem ott ragadt vele.”

Ha álmodom...

„Ha álmodom, nem érdekel, hogy mi a rossz és mi a jó.
Ha álmodom nem érzem mi álom, és mi való.

Ha álmodom, nem tudhatom mi az, s mit miért teszek,

Csak azt remélem egyszer majd, nem álmodom, ott leszek.

Érinthetem arcodat, ha leszáll a nyugvó nap.

Élvezhetem csókodat, s szívem nagyot dobbanhat

Éreznek majd kezeim, s érzem bőröd illatát,

S elhiszem, hogy mind való, nem csak álom szövi át.

Alig várom mikor vár az eljövendő pillanat,

Árkon-bokron tovaszáll, kecsegtető szép szavak.

S hiába tudhatom, messze vagy s nem érlek el,

Szívemet nem zárhatom, hisz egyfolytában énekel.

Dallamai őszinték, s téged egyre hívogat,

Eltaposva minden kép, mégsem feledi arcodat,

S bár úgy hiszed egyszerű, megölni az álmokat

Próbálod de nem tudod, megtörni az álmodat.”

A némaság.. (ismeretlen szerző, átdolgozat)

„Ha felnézel az éjszakai égre, 
S kiválasztasz ott egy csillagot 
Békességbe szálljon lelked, és érezd, 
Hogy az a csillag ott: csak neked ragyog.

Ha letekintesz egy mély tó fenekére, 
S onnan rád a holdfény visszanéz, 
Járjon át a szeretet, és a béke, 
Hisz a hold mosolyogva követ, akármerre mész!

Mert a hiten múlik minden valóság, 
Ezért légy boldog, ha csupán hinni tudsz, 
Ha utol is ér bármi bú vagy válság 
Tudd, hogy Te mindig igaz vagy, mert nem hazudsz.

Értsd a csöndet, értsd a némaságot, 
Mert minden titok nyelve ez a hang, 
Mely nem szólal meg, de a szívben kiváltságos 
És visszhangot vet, mint egy nagy harang.

Ezért, ha rád tekintek, s nem beszélek, 
Tenéked hidd el, sokat mondhatok, 
Elégedj meg azzal, hogy hiszed és érzed, 
Hogy szemedbe tekintve miről hallgatok.”

Elmúlás..

"Miért nem lehet velem ki fontos nekem?

Miért nem ölelhetem szerelmesen?

Miért kell, hogy a világ ilyen legyen,

Hogy elorozza a szerelmesem…

Miért íly kegyetlen a könyörtelen Sors?

Hisz a világ nélküle már nem való, csak torz.

S hiába keresem, már nem lelem helyem

Mert eltépték tőlem drága szerelmesem.

Hiába nézek, hol jobbra hol balra,

Szívem többé már nem fakad dalra,

Elvették örökre egyetlen dalát,

Mióta nem hallom szerelmes szavát.

És most úgy hiszem tán még élek,

De ez már nem ugyanaz az élet.

Mégis kell, hogy újra éljek,

S erőt adnak a régi képek.

A képek, mit örökké szívemben őrzök,

Egy emlék, melyet sohasem mellőzök.

Mosolygó arcát, ahogy rám nevet,

Szívemben örökre szorítok helyet."

Születésnapi köszöntő.. (Alex kérésére :) )

„Köszöntelek Édesanyám születésed napján,

Csurig telve szeretettel kicsi szívem lapján.

Ám én ezt az apró lapot inkább szóban mondom el,

Hogy érezd azt, hogy hogy szeretlek, mikor szívem átölel.

Kedves Anyám, köszönettel adózok én most neked

Mert sok van, amit köszönhetek, de főként az életet.

Mert ha te itt nem lennél, én üres lennék csak csupán,

Hiányozna a fél szívem, lelkem büszke oldalán.

Ezért kedves Édesanyám szeretve köszöntelek,

Kívánok sok jót és szépet, s további boldog életet.

És ha jön majd néha baj is, ne feledd, hogy ki szeret,

Segít majd és erőt ád, hogy könnyítse éltedet.

Mert én kedves Édesanyám, örökké csak szeretlek,

Bármi történt, bárhogyan lesz, soha el nem feledlek.

Mindig lesz egy bátor lányod, ki örökké csak hívogat,

S ha úgy érzed, az élet nehéz, végigsimítja arcodat…”

Egy kedves kicsi Angyal.. (Ariélnek)

„Egy kedves kicsi Angyal, lelke mindig tiszta.

Ízlelte a gonoszt, de szíve húzza vissza.

Mert legbelül tudja, hol van az Ő helye,

De a kísértés nagyúr, s Ő gyenge, hogy meg ne tegye.

Ám ha hív az átok, és reá néz a szempár

Fagyos jeget olvaszt, s a pokol szava nem vár

Azonnal megérzi, mert a szíve húzza

Nem számít már semmi, nem néz többé vissza.

Egy kedves kicsi Angyal, Ő volt tán a legszebb,

Most mégis felad mindent, hisz túl sok amit veszthet.

Mert szerelemese oldalán, talán boldog élet várja,

De soha nem feledi, hogy már nincs ki megcsodálja.

Megcsodálja szépen, kecses ajka ívét,

Gyönyörű mosolyát, becses arca ékét.

S mikor két fehér szárnya derűs égnek lobban

Nem volt nála szebb tán, kinek szíve dobban.

De ha a szerelem hív, s új érzéseket ébreszt,

Szerelemesed csókja, mint haldoklót feléleszt.

S tán meglehet, hogy fáj a szív mindenért mit itthagyott

De nem lehet, hogy megtagad s a szívet meg nem hallgatod.

Ezért kedves kicsi Angyal, én teljes szívvel kívánom,

Ha újra jön a hajnal, légy boldog e világon.

De emlékedbenn őrizz, és kérlek sose feledd,

Ki volt az ki szívét, osztotta meg Veled.”

Szívem..

"Szívem érted lángol, lelkem mindig repes,

  Ha pillantásod bárhol, mohón, kutat, keres.

  S remélem meglel, mert szívem el is éghet,

  Ha büszke, igaz szerelemmel nem ölelhet Téged!"

 (by Raf to Asha)  

Hideg szavak..

"Hol hagytad veszni lelkelmet, egy jéggé fagyott világ,

 Szerető szívem megreped, beborítja jégvirág.

 Szavaid tőrként szúrnak, s megfagyott leheletem,

 Hisz itt maradtam én egymagam.. egyedül, mégis szerelmesen..."

 (by Raf to Asha)  

Akarom..

"Akarom a tested, hogy testemhez érjen,

Akarom a szíved, hogy örökké reméljen.

Akarom a szád, hogy heves csókot adjon,

Csak Téged akarlak, és hogy minden így maradjon.

Akarom a lelked, mi folyton csak éltet,

Akarom a lényed, mi ölel és éget.

Akarom, hogy együtt, csak együtt érjen

Messze súgó hangom örökké kísérjen.

Mindaz mi Te vagy, csak azt akarom,

Összeér a lelkünk, hol rabul, hol szabadon,

De bármerre is járjak, vagy elesve kéljek,

Mindenhol érzem, szeretlek Téged!"

Akasha 2.0

„Ha majd eszedbe jut, hogy engem hogy szerettél,

Fájni fog, hogy másért végleg elengedtél.

Nem vigasztal többé, már soha senki csókja,

Érzi majd a szíved, hogy nincs ki megtanulja.

Megtanulja szeretni, keserű lényedet,

A külső mögé látni, s látni a lényeget.

Hogy te sem vagy más belül, mint egy megtört égi lény

Kit megedzett a világ, ezért túl szilárd és túl kemény.

Engedd nekem Drága, hogy lebontsam a falat,

Mi szegélyezi lelked, vagy bontsd le inkább magad.

Törjön össze minden, mi valótlan ígéret,

S én cserébe nem mást, mint Szerelmet ígérek.

Ígérem a szívem, mi tenyerén hordoz

Ígérem a lelkem, mi mindentől feloldoz,

Nem számít már a szó, s a tettek is némák,

Csak szerelmünk tiszta, nem torzítják sémák.

Mert ha én szeretlek, hogy vagy elfogadlak,

Bárhogyan is kérik, többé fel nem adlak,

Őrizlek én bátran, nem számítnak könnyek,

Nem engedem kezed, bár úgy sokkal könnyebb.

Mert ha mellettem vagy, az én szívem tiszta,

Felrepül az égig, de ér is Hozzád vissza

S ha kalodádba zárod, s őrzöd sok-sok évig

Boldogsággal szolgál, egészen a sírig.”

Egy emberöltőn túl...

"Egy emeröltőn túl, ha felnézel az égre,

Visszatekint Reád a sok-sok emlék képe.

Ezernyi mi szép volt, s mi eltűnt hirtelen,

De az érzés, itt maradt, mosolyogva szívedben.

De ne búsulj, az idő száll, ám szép lesz még az élet,

Tán úgy érzed, nincs több már, de rengeteg jó érhet.

Egy igaz szív, a barátság, s mind ki téged mind szeret,

Ha elhiszed, s csak hagyod, boldogítja lelkedet.

Hisz miről is szól, maga az élet, ha nem arról, hogy szeressél,

Tisztelj, bízz és átölelve, barátokat teremtsél.

Mert hidd el hát, ha csak vársz, és mindezt meg nem teszed,

Ott maradsz tán, egyedül, s szegényebb lesz az életed.

Ezért kedves társaság fordítsd el hát most fejed,

Nézz jobbra majd balra tán, ki itt van, barát mind lehet.

Sok-sok fénylő bátor szív, ki egyre csak hívogat,

S ki szeretettel válaszol, ha felé fordítod arcodat.

Mert a tiszta napsugár ha eljő az újabb nap,

Rád tekint, s visszavár beborítva arcodat.

S a sok barát, ki támogat, ha kell majd fogja kezedet,

És Veled lesz, hogy megköszönd, ha elhagyod az életet."

Hogyha.. (Akashának)

„Hogyha patak partján szomorúfűz volnék,

Alkonyatkor szépen, csendben Rád hajolnék.

Füledbe suttognék, némán körbe veszlek,

Őrökké őrizlek s elmondom szeretlek!

Hogyha fénylő égen, bárányfelhő volnék,

Követnélek titkon s mindig csak dalolnék.

Dalolnám a szívem, minden muzsikáját,

Köszönteném nappal, arcod minden báját.

Hogyha messzeségben őszi szellő volnék,

Óvón lengnék körbe, s szüntelen susognék.

„Szeretlek szerelmem, őrülten szeretlek”,

S a pirosló falevelek lágyan ölbe vesznek.

Hogyha ablakodba szálló galamb volnék,

Kintről figyelve álmod, folyton burukkolnék.

Vigyázva őrizném, kicsi szíved álmát,

Hangommal elűzném, sötét éjnek árnyát.

Mert ha egyszer végre, újra látnám szemed,

Virágillat lennék, s megfognám a kezed.

Elő csalogatnám minden vidámságod,

Édes illatommal, tündöklő mosolygásod.

S ha egy halk röptű lepke, szállna tenyeredbe,

Ejts értem egy könnyet, s jussak én eszedbe.

Én vagyok ki egykor, veled élte álmát,

S végleg nálad hagyta szíve minden vágyát.

Szíve minden vágya, egy boldog jövő képe,

Mi elillant az éjben, el a messzeségbe.

De itt maradt egy emlék, mely gyönyörű, s megérte,

Örökké bezárva, szívem melegébe.”

Kedves Elenám..

"Kedves Elenám, nagyon bánom, hogy névnapodat feledtem,

De remélem sokan mások köszöntöttek helyettem.

Mulasztásom bepótolva írtam meg e versikét,

Hogy bár megkésve, de tiszta szívből köszöntselek némiképp.

Kedves Elenám névnapodra sok boldogságot kívánok,

Sok jó barátot, finom csokit, és egy raklap virágot.

Ám ha össze mégse jönne, én azt megígérhetem.

Hogy én folyton gondolok Rád, s feléd nyújtom két kezem.

Mert ha érzed az ég borul, s összecsapnak a hullámok,

Nincs fontosabb, ha kéznél vannak a jószívű barátok.

Ezért én a szívem nyújtom, tedd, csak fel a polcra,

S ha szükség lesz rá, vedd csak elő hogy szívedet feloldja.

Feloldja a bánatot, és tán elűzi a rosszat,

Megteszem mi rajtam múlik, s mi jókedvet hozhat.

Mert ha rosszkedv néha Rád tör, kell ki tartsa lelkedet,

S szívedről leemelje az Antarktisznyi jéghegyet.

Mert ha szíved újra hisz tán, s érzi nincs már egyedül,

Jobbá válik, és elunja, hogy folyton csak menekül.

Ezért Elena kívánom, hogy boldog legyen életed, 

És mi mind együtt kézen fogva felolvasztjuk a jéghegyet."

Búcsúzás.. (Akashának)

„Egy pillangó volt Ő, mi átsuhant az égen,

Egy virító felhő, mi rám mosolygott kéken,

Egy gyönyörű virágszál mi felhajlott az égre,

Mi megbántott, de mégis, szívem legszebb éke.

Egy aranyló kismadár, elkápráztatva dallal,

Ki elsuhan, majd tovaszáll, messze ringó hanggal,

Egy apró katicabogár, mi szétterpeszti szárnyát,

Kedves szellőt lengő, s hátrahagyja árnyát.

Ahogy látom hátát, szívem nagyott dobban,

Záródik az ajtó, s már nem fájhatna jobban,

Mert ahogy kilépett, elrabolta lelkem,

Elvitte az érzést, hogy én hogy szerettem.

Meghagyta a szívem, cseppnyi darabkáját,

Itt hagyta a lelkem sóhajtozó árnyát,

S csak semmivé lettem, s itt állok én mostan,

Tekintetem felhős, s tán szívem sem dobban.

Nem járja már többé, hangos, forró táncát,

Nem dobog már Hozzád, hogy letaszítsa láncát,

Mert bár mindig, tudja mit jelent ő Neked,

Többé nem tagadja, s csak a távolból szeret.

Ezért gyönyörű kismadár, kérlek ígérd meg nekem,

Ha elrepülsz, s tovaszállsz, újra zenghet éneked.

Boldog leszel, mással tán, s ha eljő az alkonyat,

Én mosolygok a távolból, s szívem keserűn bólogat.”

Ébredés.. (Akashának)

„Az emlékekkel a múltba léptél 
A jövőben még meg sem történtél

S bár a jelennek foglya voltam,

Veled mindig haldokoltam.

Mert karoddal elhitettél

Szavaiddal felemeltél

Boldoggá tettél, majd tapostad lelkemet,

Kínra ítélve szomorú szívemet.

És most itt vagyok tán holtan

Hisz veled végig haldokoltam

Meghalt bennem egy gyönyörű élet,

Mit eltölthettem volna véled.

Most állok csak egymagamban

Elgyötörve, elhagyottan

Nem fordul már többé világ,

Elkorcsul tán minden virág.

Csak a szellő tompa hangja

Súgja neved, néma dalba

De tudom, el kell higyjem végre,

Hogy mi szép volt, most már végleg vége.

Itt álok most egymagamban

Reményt hivén a csillagokban.

Lelkem meghalt, de újra éledt

S bízza vár reá egy új élet.”

Akasha

"Ahogy szemedbe néztem, elöntött a szerelem.

Ahogy hangod hallom, mindig tudtam szeretem.

De mikor szíved dobban, rájöttem már magam is,

Hogy minden egyes dobbanás, csak áltatás, hisz mind hamis..

Nem szól már a harang, s a csengő is csak halkan cseng.

Nem fúj már a szél, ha körbe is vesz lágyan zeng.

Nem énekel a madár, nem zörget már levelet,

Nem képes élni már, hisz semmi sincsen Nélküled.

Mert bár édes szerelmed, nem volt más csak kárhozat.

Minden egyes felvonás, s én voltam az áldozat.

Ahogy vetted életem, kiszívtad a vérem is,

Az egész lényed eltiport, taposva a lelkem is.

De kívánom megtaláld, hol Rádtalál a szerelem,

Mert hiába bántottál én szívedet még szeretem,

Hisz hiába vagyok összetört, s hiába az áldozat

Tudhattam volna, hogy ilyen vagy, hisz Te vagy MAGA a Kárhozat!"

Miért kell.. (Akashának)

"Miért kell, hogy fáj a szív, ha nem érez zöld utat,

Miért van az, hogy elural a kínkeserv s a bűntudat

Mert ha a büszke, gyarló szív úgy érzi elveszett,

Nem képes élni már, s megöli a lelkedet.

Miért kell, hogy nem kér mást, csakis azt, kit nem szabad

Miért van az, hogy képtelen, hogy ellenáll, s megtagad

Ám ha a szív megtörik, azon túl, ha büszke is,

Minden egyes dobbanás, csak áltatás, hisz mind hamis.

Hisz úgy élni nem lehet, ha nem éled az életet

Ha minden más csak áltatás, s mind elúszik, mi még lehet

Mert mindig kell a biztos hit, hogy kiért szíved úgy dobog

Oly vágyakozón néz Reád, mint a Te szerelmes Angyalod.."

Isobelnek a fogságban..

„Ha úgy érzed a rettegés eltipor,

Adjon erőt két bátor szív, mely örökre összeforr.

S mi megalkotta a legszebbet, mit lehet,

Az édesded nagyszerű, tökéletes gyermeket.

Gondolj, Rám ki egyre csak hívogat,

Ki folyton szeret, s sosem feledi arcodat,

Mert tudja a remény örökké él, s nem hal meg,

Hiszi, hogy minden renbe jön, s újra láthatja szikrázó szemedet.

Adjon erőt az apró szív, mely oly sebesen dobog,

Szíved alatt alussza álmát csendben, s vár míg életét adod,

Mert bízik Ő Benned, s mosollyal hallgatja keserű éneked,

S mindig Veled van, életben tartva kínban megtört, elgyötört lelkedet.

Ne feledd, Gyönyörűm.. mindig Tarts ki bátran, erősen!

Ne engedj, Ne add fel, mert Téged meg NEM törhet senkisem.

Küzdj, harcolj és bízz a mában, mi előbbre hozza a holnapot,

Élj túl eltökélt tudattal, s várj minden reménnyel teli új napot.

Mert eljő’ a szabadság, s Te majd újra szárnyra kélsz,

De mindez csak akkor jő’ el, ha addíg is bízol és remélsz.

És én tudom, hogy erős vagy, s értünk ezt elszántan megteszed,

Mert tudod, szükségem van Rád, és lelked feladva harcát, szabadon el nem mehet!

Adjon erőt és kitartást, hogy én mindig gondolok Rád,

És még ha úgy is érzem, összedől körülöttem az egész világ,

Én is harcolok Veled, és erőm teljéből mindent megteszek,

Hogy újra láthassam arcodat, de addíg is lelkem ott ragadt Veled!”

Em-nek egy Boszorkától..

„Becses neved napján éltessen a világ

Túlcsorduló örömmel, köszönt egy szál virág.

Kedves neve nem más, mint Yve a párod,

Ki szeretettel ölel át, mégha nem is várod.

Egy kedves kis boszorka, kinek szíve tiszta,

Neved napján csókját küldi, s csókold TE is vissza

Mert Ő mindig örül, mikor Veled lehet,

Örökké gondol Rád, s nem feledi neved.

Hisz úgy szól ám a Fáma, Te vagy a legjobb parti,

Tőled jobbat e világon talán nem is kapni.

S tudja ezt Ő nagyon jól, nem hiába szeret,

S ezernyi szép boldog percet tölt mindenn nap Veled.

Kívánok én minden jót, hogy minden napod jó legyen,

S a Te Drága boszorkád, mindig melletted legyen.

De egész végig beszéltem, most többet nem mondhatok

Csak egy van amit kívánhatok, Nagyon Boldog Névnapot!”

Gerlepár.. (Em-nek és Yve-nak.. :) )

„Vad szelek szárnyán harcolt a gerlepár,

Egymást ölelve árván, kiáltja hol vagy már.

Hisz nem számít már a szó, ha szív hevesen dobog,

Szívük minden dobbanását, éneklik Angyalok.

Mert örömóda zengi, a fiú párjára lelt,

Csókkal pecsételve szívét, s a lány rá csókkal felelt

És a fiú, ki úgy hitte új szerelemre sose kél,

Végre újra bízik, bizton bízik és remél.

Felragyog most mindkét szív, s a nap is fényesen ragyog,

Holdvilágnak szürke árnyán szikráznak csillagok.

S az egész világ is, néha meg-megáll.

Mikor szerelmes pillantásuk egymásra rátalál.

S nincs már több mi baj, s már jöhet ütközet,

Egymás karjába bújva, tudják, többé rossz nem jöhet

Mert erősek ők ketten, egymásban bízva az őszinte fényt,

Hisz már mindent megleltek, a szerelmet s az éltető reményt.

Ketten folytatják ők tovább, s járják végig a zord utat,

Egymásban látván megváltást, s nincs többé kárhozat.

Mert a szerelem mindent legyőz, s ha hitük meg nem szegik,

Együtt élnek le egy életet, s örök álmukat is majd együtt, békében lelik.”

Kismadár ( Izinek és Elenának ajánlva.. )

„Holdvilágnak szárnyán repült a kismadár

Áthatolva árnyán, leküzdve zord határ

Mert akármerre lép, mindig csak megfedik

Képtelen élni már, mert úgyérzi elveszik.

De tarts ki kismadár, erszd ki a hangodat

Nem számít, merre jársz, ha utolér az alkonyat

Küzdj, harcolj és bízva bízz, tedd, míg erőd engedi

Állj ellen, ha hív a Sors, ne várd, míg szíved elnyeli.

Kedves szelíd kismadár, hosszú még az életed

Eljő még a zord halál, de addig élted élheted

S e hosszú, sivár földi lét, tán olybá tűnik elveszett

De csak Tiéd a Föld, az Ég, amíg el nem engeded.

Törött szárnyú kismadár, tudom, hogy most nem hiszed

Eljő még a Fény mi vár, s újra szólhat éneked

Vidám leszel, s nem fakó, mégha jön az alkonyat

S nem lesz többé csak a Jó, s TE, ki egyre boldogabb.”

Harcolj..

„Hulljon a gonosz, vesszen a férges

Tombol a lélek, ha az ember mérges.

De ne hagyd, hogy elnyomjanak a gyűlölködő szavak,

Álld útját a dühnek, ha elural a harag.

Ha érzed a méreg szétvet hirtelen,

Ne hagyd, hogy lelked is megtörjön, elvegyen,

Küzdj és harcolj bátran, hogy eljöjjön a béke,

S mikor újra visszatér, érezd, hogy megérte.

Mert ha megengeded, s a kín elural,

A fáradt test megpihen, a lélek belehal,

S többé nem láthatod a felkelő napot,

Mert ha mégis látod, úgy érzed már halott.

Ezért hát jegyezd meg, s vésd jól az eszedbe,

Ha dühös vagy, lelked mar, ne hagyd, hogy megtegye,

Lásd meg a szépet, s a jót is hirtelen,

Mert TE vagy az egyetlen, ki elérheti így legyen!”

Hölgyeknek: Nőnapra

„Édes Drága Hölgyek, ma Tiétek a Világ,

S bár járna Nektek minden napra egy egész csokor virág,

Mégis csak e nap van, mi Benneteket éltet,

S büszkén emel a magasba eme rongyos élet.

Mert Ti vagytok az egyetlenek, Kik e világnak kereke,

Nélkületek egy férfinak se lenne édes, pici gyereke.

Ki idővel felnő, s benne önmagát látja,

S kit szerelmetek zálogaként hoztok a világra.

Éltetek örök küzdelem, a gyarló világ hátán,

Bizonyítva többetek, nem dühös házi sárkány,

Mert mindőtök erősen küzd, s mi kézcsókolunk érte,

Hogy legalább ma érezzétek, az örök harc megérte.

Mert szeretünk mi erősen, mégha nem is érzed,

Talpad nyomát megcsókoljuk, látod, ha jól megnézed,

S ha elveszítünk, érezzük csak, mit jelent, ha nem vagy,

Összeomlunk elgyötörve, s lelkierőnk elhagy.

Ezért büszke virágok, éltetek a ragyogás,

Tündökölve virítotok, hisz nélkületek minden más,

Köszönjük a világnak, hogy szerethetünk Titeket,

S hogy mi gyarló férfiak elnyerjük a szívetek!”

Isobelnek: Bárcsak...

„Bárcsak Veled mehetnék..

Örök támaszod lehetnék..

Lehetnék az az őszinte fény,

Az életető erő és a biztos remény.

Bárcsak Veled mehetnék

Kecses galamb lehetnék..

Mely folyton követné merre tart utad

S megmutatná minden tévutat.

Bárcsak Veled mehetnék

Egy apró hangya lehetnék

Elbújnék zsebedben, s úgy tartanék Veled

Nyomon követve az egész életed.

Bár Veled mehetnék

Megbúvó virág lehetnék,

Mi bársonyos illattal töltené szívedet

Örömmel öntve el háborgó lelkedet.

Tán, ha Veled mehetnék

Finom, hűs szellő lehetnék

Mi kedvesen, kergetve lengene körbe,

S tartana Veled, s ölelene örökre.

Mert, ha Veled mehetnék

Érted mindent megtehetnék

Féltve, óvón vigyáznám álmodat

Elkergetném a keserű álmokat.

Bár Veled mehetnék, ó bár meg tehetném

Kezeid szorítnám s többé el nem eresztném

Örökké maradnék, folyton csak Veled

S együtt élnénk le, egy egész életet.”

Alex: Boldog Születésnapot!

„A múlt 18 éve, egy röpke pillanat,

Lepereg előtted mint egy apró mozdulat,

Hisz oly kevés az idő, amit eddig éltél,

S mindezt csak most eszméled, mikor nővé értél.

Következő éveid, járja át a boldogság,

Mindig vésd eszedbe, hogy búsulni botorság.

És ha mégis lenne, ki megbántana Téged,

Sebesen lépj tovább, hisz ilyen az élet!

Mindenben a jót, s a szépet keresd,

S ki tudod megérdemli őszintén szeresd!

Mosolyod aranyozza be a zord világot,

S én további éltedre Minden Jót Kívánok!

Mindig jusson eszedbe, ki fogta a kezed,

Sohase feledd el, aki Téged szeret,

Mert egy van az életben, mi örökké éltet,

Őszintén szeretni, s hogy szeretnek Téged!”

Miért? (Isobel "Miért?" című fanfiction regényéhez ajánlva... )

„Ha elveszél, mert húz a szív s az örök mélabú,

Nem tudod, hisz nem eszméled miért vagy szomorú...

Miért van az, hogy lelked fáj, de nem tudod kiért,

Ki lenne az ki elvezet, s mondd nekem miért?

Miért van a sok-sok ármány, s minden oly nehéz,

Ki mondja meg merre lépj, s merre húz a kéz...

Miért hiszi minden ember, hogy minden titkot ért,

Örök kérdés, néma válasz, mondd nekem miért?

A sötétség néma leple városunk felett,

Ártó szándék, elnyomásba miért kergetett...

Miért jó a büszke halál, ha senki meg nem ért,

Örök kínban, mélyen veszve mondd nekem miért?

Miért vál rosszá minden álom, s öl kit vére hajt,

Büszke szívvel megfizet, bár lelke veszve rajt...

Miért rohan ölni mégis, ha dicső halál ér,

Veszett harcban nincs, ki győzhet, mondd nekem miért?

Miért van az hogy mindenütt rossz, bármerre is kelsz,

Belédrúgnak, megköveznek, megöl, ha nem figyelsz...

Miért kell folyton büszkén tűrni, mit gyarló sors kimér,

Összetörve, újra Élni, mondd nekem miért?”

Miért hiszi mindenki azt, így örökké mehet,

Szüntelen tűrsz, s mindig harcolsz mentve életed...

Miért nem lehet csak feladni s várni a halált,

Mely elveszíthet, ámde végül úgyis megtalál.

De nem lehet, hogy feladjam, hisz van Ki titkon vár,

Nem hagyom, hogy elragadjon a keserű halál...

Mert Kincs az élet, s van miért élni, de főként van Kiért!

S már nincs több kérdés, csak a válasz, már mind tudom MIÉRT...”

18. Szülinapra..

"Eljött hát a Nagy nap, mit annyira vártál,
Mosoly virít arcodon, hisz felnőtté váltál.
Úgy vártad már a napot, s végre Nővé értél,
S most minden értelmet nyer, amit eddíg véltél.
 
Kedves Tina ezúton, kérek minden szépet,
Borítson a lábad elé, minden jót az élet.
Mert ha hangod messze száll, dalol minden sáfrány,
S kiscicaként dorombol minden, tűzokádó sárkány.
 
Ha felpattansz a quadra, s érzed a sebességet,
S bőrödön a nap tüze, már úgy érzed hogy éget,
Mégse törődsz vele, mert ez az amit vártál,
Élvezni a száguldást, ahogy köddé váltál..
 
S a Drága jó barátnők, szeretnek ám nagyon,
Hisz eme apró verssel, köszöntnek e napon,
Mert Te vagy az éltető fény, mi az életnek reményt ad,
S Ők Veled együtt örülnek, amiért végre felnőtt vagy.

Támaszul..

„Ha úgy érzed a nap lement, s tán többet fel se kél,

S te lopva ejtesz néhány könnyet drága Szerelmedért,

Akkor fülelj, halld a zenét, s egyre csak remélj,

Tán szebb lesz majd a holnap, s tán nem lesz mitől félj.

Mert a világ gömbölyű, s egyre csak forog,

Nem tudod, hogy merre lépj, s hol lesz támaszod,

De lesz ki folyton támogat s önt lelked beléd,

Ha összetörsz, átölel, s azt súgja elég!

Mert ha feladva, azt hiszed véget ér világ,

S ejtesz néma könnyeket, mint elhervadt virág.

A lelked megtör majd, s többet nem remél,

Tested, szíved összetör, s nincs mi harcra kél.

Ezért örökké bízz, és tudd hogy merre hív a cél,

Mi az, miért kell küzdened, mégha szíved fél,

Légy erős, és tarts ki majd, hisz mindig van okod,

Mert eljő majd mit lelked kér, s miért szíved is dobog!”

Katherin: Boldog Szülinapot! :)

„Születésed neves napján kisütött a fényes Nap,

Becsüld meg, mert Rád nevetett, s ez több mint amit bárki kap.

Meglátta a csodás orcád, s a kékszínű szemeket,

Egyből rögtön megirigyelt, de akkoris csak nevetett.

Szőke hajad messzi csillan, ha rávetül a gyenge fény,

Mit lelked rejt megmutakszik, a szeretet és az erény.

Mert amikor Te közénk lépsz, a vidámság is áthalad,

S ki szomorú volt elfelejti minden búját általad.

Kedves Meli énekelni tudom, szeretsz nagyon jól,

S hogy táncra perdülj, biztos vagyok, nem kell hozzá alkohol.

Mert úgy táncolhatsz, mint a hattyú, kecsessen s nem ostobán,

Ki Reád néz eszét veszti, s hiszi itt a Kánaán.

E kis verssel köszöntöm hát 17-dik évedet,

Kisérje a vak szerencse, a következő éveket.

Megkapj mindent, szépet és jót, én ezt mind hőn kívánom,

S hogy Te legyél a legboldogabb ember ma a világon!”

Idefigyelj Kiskakas! :)

Idefigyelj Kiskakas, ha hullnak már a könnyek,

Gyere közénk azonnal, mert itt tán sokkal könnyebb.

Tudom, hogy a nejem fűzöd, mégsem szórok átkokat,

Bár talán hogyha tovább mész majd, TE leszel az áldozat.

Mert a bakancs kemény ám, és én tudom hogy emlékszel,

Mit ígértem, hogy ha tovább csinálod ezt ép ésszel.

És azt is mondtam ki vagyok, egy megkergült ősi tulok,

S tartsd szemed előtt, amit mondtam, ha nem vigyázol, bevadulok!

Mert a tulok, buta állat, mégis tudja mit akar,

Ha ellenszegülsz néhány ügyes jobbhoroggal betakar.

S bár mondhatod, hogy leütsz majd, s letéped a fejemet,

Én fej nélkül is utánad megyek, s visszaszerzem a nejemet!!!”

J

Em-nek

„Ha úgy érzed, egy sötét felleg elborítja lelkedet,

NE hagyd hogy a szürke ború, tönkre tegye szívedet.

Mindig bízz egy szebb holnapban, mert ki itt van számít Rád,

S adjon erőt minden Tudat, ki minden nap gondol Rád!

Mert harcos vagy Te, büszke szellem, nem feladva életed,

Harcolj, mégha néha fáj is, s félsz a harc már elveszett.

De NE engedd, hogy a rút világ, martaléka gyáván légy,

Mert az idő, drága nagy kincs, s élted hossszú kell legyen még.

Hisz Te büszke, harcos Kakas, most már közénk tartozol,

S MI nem engedjük, hogy feladd, s az időt mind eltékozold.

Mert ki itt van, érted szorít, s egy emberként mind szeret,

A messzi távol homályából átöleli szívedet.

Ezért hát Te szabad lélek, annyival még tartozol,

Hogy erős szíved vidámságát közénk újra elhozod.

Mert mikor Te közöttünk vagy szebbnek látjuk a holnapot,

S Veled együtt Barátokként köszönünk minden új napot!

Hisz Te vagy az ki minden egyes barátot itt boldogít,

Minden embert, köztük engem, tiszteletre megtanít.

S MI cserébe azon leszünk, hogy bánkódnod itt sose kelljen,

S bár megfáradt, ám vidám lelked köztünk mindig békét leljen.

Köszönjük, hogy közénk jöttél, és hogy mindig Velünk vagy,

Kedvességgel fordulsz felénk, s köszönet, hogy ilyen ember vagy.

Hálát érzünk mindenért amit Tőled kaphatunk,

S MI cserébe csak messze szálló szeretetet adhatunk.

Ezért tarts ki mindig bátran s erős légy, ha harcra kélsz,

Küzdj, lázadj, s emelt fővel viselj, mert tudd, mit remélsz.

S a drága de rút életet, szorítsd míg erőd engedi,

Nyújts nyelvet a gyarló sorsnak, s ne hagyd, mert tiszta lelked elnyeli.

És MI együtt azon leszünk, hogy erőd ehhez meglegyen,

Kitartással, új erővel, átalkelj a nagy hegyen.

S mikor majd menni kell, mert fájón jön a pillanat,

Megígértem nem búsulunk, mert ezer emlék itt marad!"

Hölgyeknek: Ne sírjatok..

„Kislányok kérlek Ne sírjatok,

Mert a könnyektől fényüket vesztik a szikrázó csillagok.

S mivé lenne lelkünk, ha ránk borulna egy sötét világ,

S fényét vesztve hervad minden ifjú lélek, mint egy szomjazó virág.

Ő elment, de mégis itt van, mert el soha nem veszítjük őt,

És ha figyelsz, érezheted amint tüdődbe szívod az éltető levegőt.

Hisz az idő nagy Úr, s bár most úgy érzed az érzés eltipor,

Hidd el lesz még szebb a holnap, s utóbb minden seb összeforr.

Tudom, ez nem sokat segít, mert ilyenkor könnyűnek tűnnek a szavak,

De a világ még mindig forog, s boldogan szárnyallnak a cserfes madarak.

Még mindig kék az ég, s a nap is süt, fénylőn, nem hagyva, hogy bárki eltapossa őt,

Örökké küzdve, harcolva, ellenkezve némán, hogy legyőzze a fagyos levegőt.

S a világ is szalad, mindenki megy a maga dolga után,

S ha egy fényes csillag kihuny, csak egy röpke perc mire minden szív megáll.

Utána tovább rohan, s bár az elme sohasem felejt,

Nem nehéz már a szív, mert legbelül tudja, nem könnyebb, ha könnyet ejt.

Ezért hát NE sírjatok, s NE járja át szívetek örök mélabú,

Mert nem lenne jó, ha látná, hogy itt mindenki kesereg, s miatta szomorú.

Legyetek vidámak, s szívetekben őrizzétek, mélyen mi fáj,

S arcotok csendesen ragyogva tükrözze, igen... érzitek, jobban vagytok már..”

Kisfarkasnak..

„Egy volt Ő közülünk, de tovább nem maradhatott,

El kellett mennie, de itthagyta Nekünk a Napot.

A fénylő nap sugarát, mely lágyan simogat, s nem éget,

Tiszta lelke aranyát, s mi tudjuk, sosem feledünk Téged.

S most hullnak a könnyek, mint megannyi pusztító záporeső,

Fájnak a szívek, azt hivén az a találkozás volt a végső.

De nem ment Ő el, mert lelke örökre velünk marad,

Ha jól figyelsz, érzed is a szélben, mikor lebbentik szárnyukat a madarak.

Ahogy tiszta szellő száll, s messziről hoz megannyi könnyű illatot,

Gyöngyöző kacagást, mi eszünkbe idéz minden gyönyörű pillanatot.

Mikor velünk volt, s együtt forgott velünk ez a gyarló világ,

S most tiszta szívéből hajlik az égre megannyi sziporkázó, könnyű szirmú, néma virág.

Egy csillag volt Ő, megannyi csillag közt az égen,

Egy mosolygó felhő, ki most is felettünk virít kéken,

S mi érezzük szeretetét, ahogy ma is átölel féltőn, s már nem félünk

Mert örökké vigyázza álmunk, s mi tudjuk már nincs mitől félnünk.

Egy volt Ő közülünk, de tovább nem maradhatott,

Örökre őrizzük Őt, s emlékezünk, ha az égre nézvén látjuk a napot.

Mert boldogok voltunk, s leszünk, mert szívünkben örökre Velünk marad,

S MI mindig érezzük Őt, ha egy gyönyörű fényes napon, látjuk a szárnyaló madarakat.”

Elena

„Egy melegszívű tündér, mosolygó kis hamis,

A jóság kecses madara, hisz az vagy Te Magad is.

Kerüljön el mind mi rossz, s hagyjon el a bánat,

Legyen Tiéd minden öröm, mit ember csak kívánhat.

Legyen boldog a napod, s legyen minden perced,

Hordozzon a tenyerén egy mesebeli herceg.

Hulljon öledbe mind mi jó, amiket csak titkon kérsz,

Teljesüljön minden vágyad, melyet kívánsz és remélsz.

Tudd hát Drága Elenám, hogy az élet sok jót tartogat,

Csak ügyes légy, és éppen jókor nyújtsd felé a markodat.

Mert a Jó csak elsuhan, de ha bizton elkapod,

Egy életre Veled marad, s örökké magadnál tarthatod.

S így mindíg boldog leszel, nem számít, hogy más mit ér,

Küzd, harcol, vagy ellened fúr, gonoszságtól mit remél,

Jobb ha mindig erőt mutatsz, s erős légyen magad is,

Egy melegszívű kedves tündér, édesen mosolygó kis hamis.”

Melanienak: Boldog Születésnapot! :)

„A végzet kecses Asszonya, fényes, sötét hajjal,

Megküzdött Ő mindig, minden üggyel-bajjal.

És bár oly mély a fájdalom, hogy nem lehet már köztünk,

Mi mégis minden emléket, dicsőséggel őrzünk.

Hisz eljött hát a nagy nap, mikor Ő evilágra kélt,

S bár utolsó napjáig, csak bízott és remélt,

De erősebb volt nála, az a fránya bödön,

És nem engedte segítségünk, mert önfejű a köbön!

De MI így is szerettük, s még most is szeretjük,

S mivel ezt világgá másképp nem tehetjük,

Egy hatalmas ölelést küldünk át az éteren,

S bármerre is jár a világban, érzi minden méteren.

Szóval Kedves Melanie, érezd, hogy szeretünk,

Ha nagyon rossz a kedved, majd együtt nevetünk.

Mert ha hozzánk betérsz mindenki Boldog,

S hogy ezt Te is viszonozd, csak ennyi a dolgod.”

Isobelnek: Bocsáss meg Kérlek...

„Mint egy igaz álom, mikor reád nézek,

Hős Asszonya a jónak, s elszakít a végzet.

Fénylő arcod tündököl, s alakod is kecses,

Reggelenként mosolyodtól minden virág deres.

Mert ma reggel ajkaid hagyják hideg szavak,

S tudom, szíved megtört, s elural a harag.

Mégis kérlek, ne bánts, s gonodold mit is érzel,

Az én szívem tiszta s ezt tudod, ha reám nézel.

Mert ismered a lelkem, mely egyet meg nem bánhat,

Hogy Te vagy az egyetlen nő, kit szívem csak kívánhat.

És nem tennék én semmit, ami másnak árthat,

S ezt Te is tudod nagyon jól, ha nem vakít a bánat.

Ezért könyörögve kérlek, kicsi feleségem,

Ne hidd el a vádat, mert akkor nekem végem.

Bocsáss minden vétket, mit ellened tettem,

Mert hidd el minden rosszat, örökre eltemettem.

S most hogy borult elmém, felnyitják a szavak,

Már tudom mi a fontos, s nem ural a harag.

Mert Te vagy az egyetlen kire szívem vágyhat,

S megbocsátó szívedre örökké is várhat!”

A Hölgyeknek: Valentin napra..

„A mai nap értetek van, Édes, Drága Hölgyek,

Mert az élet mindig nehéz, hol dombok, hol völgyek.

És ez a nap csak a Tiétek, el senki sem veheti,

Hogy minden Hölgy Boldog legyen, amennyire teheti.

Mert amit én tehetek, hogy orcátokra mosolyt csaljak,

Kínrímektől mentesen, minden vámpírnak és csajnak.

De van ám, hogy nekem sem megy, hiába is akarok,

Ilyenkor csak egy ember vagyok, s félek az is maradok.

Ezért kérlek bocsássátok, e kínrímes versemet,

Ha összeszedem kicsit magam, tán majd jobban verselek.

Nektek egyet kívánhatok láb elé a VILÁGOT,

S amit mellé csatolhatok, egy virtuális VIRÁGOT!!!!”

Boldog Valentin Napot Kedveseim!!! JJJ

Egy jóbarátnak! :)

„Boldog legyen e szép nap, mely nevedet élteti,

S csak boldogság legyen, mi lelkedet érheti.

Kerüljön el mind mi rossz, s hagyjon el a bánat,

Legyen Tiéd minden kincs, mit ember csak kívánhat.

Mert törődés és szeretet, mik legjobbak a világon,

Többet érnek minden pénznél, s túltesznek a virágon.

S ha kéznél van egy jóbarát, vagy akár több is akad,

Boldog leszel, s máris jobban érezheted magad.

Ezért hát küldöm én e kis apró versemet,

Hogy érezhesd, hogy törődöm és törödni is fogok Veled,

Mert a mai világ hiába rossz, s érzed, eltipor,

Ha van barát ki támogat, majd minden seb összeforr.

És én mostan ígérem, mindig melleted leszek,

Támogatlak, segítlek, s amit tudok, megteszek.

Hogy bizton, s jobban elviseld, a kegyetlen világot,

S ha úgy jobb lesz mindíg küldhetek, virtuális virágot!”

NAGYON-NAGYON BOLDOG NÉVNAPOT!

Harmony: Boldog Születésnapot! :)

„Egy igazi Tündér, de nem repdeső fajta,

Ha valakit baj ér, rögtön segít rajta.

Tiszta, mint a harmat, jósága az égig ér,

Szíve mindíg kedves, s lelke is hófehér.

Ünneplünk hát Tündér, ki szerencsénkre köztünk élsz,

Ha úgy érezzük minden elvész, Te helyettünk is remélsz.

Születésed neves napján, mind ki itt van, örül,

S érezd, ahogy vidám lelkünk, Téged ugrál körül.

Ünnepeljük a napot, mi Téged világra hozott,

S városunkban miattad már nincs ki elátkozott.

Boldog légy, ahogy mi is, mert magunkénak tudhatunk,

S cserébe a jóságodért csak SZERETETET adhatunk!”

Nagyon Boldog Születésnapot, Tündérke!

Isobel: Boldog Szülinapot! :)

„Ha felnézel az égre, s meglátod az ezernyi csillagot,

A kerekded hold képe, visszatekintve Rád fényesen felragyog.

Mert ő a magasból, büszkén figyeli az evilági értékes lelkeket,

S a messzeségből is tudja, ki az, ki rossz ember nem lehet.

Mert Te fényesen sugárzol, s zord lenne nélküled eme őrült világ,

Lényed mellett fonnyadva sápad el, minden gyönyörűnek hitt, önző virág.

S most, hogy elérkezett a nagy nap, mikor születésed napján mindenki ünnepel,

Engedd, hogy én is köszöntselek, őszinte szívem, telve szeretettel.

Öröm legyen e nagy nap, s egész éltednek is boldogságot kívánok,

És továbbra is sápassz el, minden gyönyörű, de gonosz lelkű virágot.

Mert a lelked erős, s ne hagyd, hogy bárki gyarlón megbántson,

Gonoszsággal ostorozva, hazug szavakkal magával a mélybe lerántson.

Ki ártón közelít, mutasd felé keményebb lelkedet,

Mosolyogj szemébe, hogy tudja, Téged megtörni nem lehet!

Mert bátor vagy, szilárd, és erős... de főként szikrázó égi lény,

Gyönyörű, jószívű, elszánt kitartó harcos, kinek mindene a remény.

S hidd el egy ilyen nagyszerű embernek, az életben végül minden sikerül,

Ha nem engedsz megnyugvást és méltón küzdesz, minden mi rossz messzire elkerül.

Majd egész életed végigköveti a derűs öröm és felhőtlen boldogság,

S esténként vidáman hajtod párnára fejed, mégha körülötted össze is omlik az egész tébolyult világ.”

Nagyon Boldog 19-dik Születésnapot!

Isobelnek: Tarts ki...

„Mikor az égre nézve meglátod azt a sötét felleget,

Tartsd mindíg észben, hogy örökké ez így nem mehet.

Van kiút és biztos légy, egyszer majd meg is találod,

Mert eljő az idő, mikor megváltozik a lelked, s az egész világod.

Szabad leszel, mint az éj mely körbeölel minden csillagot,

Madárként szárnyallhatsz, s ha kitartasz, elérheted akár a napot,

Tudom, óvatos leszel, hogy magadat meg ne égethesd,

Mert azt is tudom, erős vagy és nem hagyod, hogy megégve végezhesd.

Fogadd el a fényt, s vele a reményt, mi ha hagyod mindig erőt ád,

Mert nem mindig leszel börtönbe zárva, hol börtönőröd maga az anyád.

Adjon erőt a hit és a szeretet és minden egyes hozzád írt apró sor,

Hisz van itt valaki aki folyton gondol Rád, s lélekben veled van Mindenkor.”