„Mikor az égre nézve meglátod azt a sötét felleget,
Tartsd mindíg észben, hogy örökké ez így nem mehet.
Van kiút és biztos légy, egyszer majd meg is találod,
Mert eljő az idő, mikor megváltozik a lelked, s az egész világod.
Szabad leszel, mint az éj mely körbeölel minden csillagot,
Madárként szárnyallhatsz, s ha kitartasz, elérheted akár a napot,
Tudom, óvatos leszel, hogy magadat meg ne égethesd,
Mert azt is tudom, erős vagy és nem hagyod, hogy megégve végezhesd.
Fogadd el a fényt, s vele a reményt, mi ha hagyod mindig erőt ád,
Mert nem mindig leszel börtönbe zárva, hol börtönőröd maga az anyád.
Adjon erőt a hit és a szeretet és minden egyes hozzád írt apró sor,
Hisz van itt valaki aki folyton gondol Rád, s lélekben veled van Mindenkor.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése