Isobelnek: Bárcsak...

„Bárcsak Veled mehetnék..

Örök támaszod lehetnék..

Lehetnék az az őszinte fény,

Az életető erő és a biztos remény.

Bárcsak Veled mehetnék

Kecses galamb lehetnék..

Mely folyton követné merre tart utad

S megmutatná minden tévutat.

Bárcsak Veled mehetnék

Egy apró hangya lehetnék

Elbújnék zsebedben, s úgy tartanék Veled

Nyomon követve az egész életed.

Bár Veled mehetnék

Megbúvó virág lehetnék,

Mi bársonyos illattal töltené szívedet

Örömmel öntve el háborgó lelkedet.

Tán, ha Veled mehetnék

Finom, hűs szellő lehetnék

Mi kedvesen, kergetve lengene körbe,

S tartana Veled, s ölelene örökre.

Mert, ha Veled mehetnék

Érted mindent megtehetnék

Féltve, óvón vigyáznám álmodat

Elkergetném a keserű álmokat.

Bár Veled mehetnék, ó bár meg tehetném

Kezeid szorítnám s többé el nem eresztném

Örökké maradnék, folyton csak Veled

S együtt élnénk le, egy egész életet.”