2011. március 13., vasárnap

Em-nek

„Ha úgy érzed, egy sötét felleg elborítja lelkedet,
NE hagyd hogy a szürke ború, tönkre tegye szívedet.
Mindig bízz egy szebb holnapban, mert ki itt van számít Rád,
S adjon erőt minden Tudat, ki minden nap gondol Rád!

Mert harcos vagy Te, büszke szellem, nem feladva életed,
Harcolj, mégha néha fáj is, s félsz a harc már elveszett.
De NE engedd, hogy a rút világ, martaléka gyáván légy,
Mert az idő, drága nagy kincs, s élted hossszú kell legyen még.

Hisz Te büszke, harcos Kakas, most már közénk tartozol,
S MI nem engedjük, hogy feladd, s az időt mind eltékozold.
Mert ki itt van, érted szorít, s egy emberként mind szeret,
A messzi távol homályából átöleli szívedet.

Ezért hát Te szabad lélek, annyival még tartozol,
Hogy erős szíved vidámságát közénk újra elhozod.
Mert mikor Te közöttünk vagy szebbnek látjuk a holnapot,
S Veled együtt Barátokként köszönünk minden új napot!

Hisz Te vagy az ki minden egyes barátot itt boldogít,
Minden embert, köztük engem, tiszteletre megtanít.
S MI cserébe azon leszünk, hogy bánkódnod itt sose kelljen,
S bár megfáradt, ám vidám lelked köztünk mindig békét leljen.

Köszönjük, hogy közénk jöttél, és hogy mindig Velünk vagy,
Kedvességgel fordulsz felénk, s köszönet, hogy ilyen ember vagy.
Hálát érzünk mindenért amit Tőled kaphatunk,
S MI cserébe csak messze szálló szeretetet adhatunk.

Ezért tarts ki mindig bátran s erős légy, ha harcra kélsz,
Küzdj, lázadj, s emelt fővel viselj, mert tudd, mit remélsz.
S a drága de rút életet, szorítsd míg erőd engedi,
Nyújts nyelvet a gyarló sorsnak, s ne hagyd, mert tiszta lelked elnyeli.

És MI együtt azon leszünk, hogy erőd ehhez meglegyen,
Kitartással, új erővel, átalkelj a nagy hegyen.
S mikor majd menni kell, mert fájón jön a pillanat,
Megígértem nem búsulunk, mert ezer emlék itt marad!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése