2011. június 28., kedd

Egy kedves kicsi Angyal.. (Ariélnek)

„Egy kedves kicsi Angyal, lelke mindig tiszta.
Ízlelte a gonoszt, de szíve húzza vissza.
Mert legbelül tudja, hol van az Ő helye,
De a kísértés nagyúr, s Ő gyenge, hogy meg ne tegye.

Ám ha hív az átok, és reá néz a szempár
Fagyos jeget olvaszt, s a pokol szava nem vár
Azonnal megérzi, mert a szíve húzza
Nem számít már semmi, nem néz többé vissza.

Egy kedves kicsi Angyal, Ő volt tán a legszebb,
Most mégis felad mindent, hisz túl sok amit veszthet.
Mert szerelemese oldalán, talán boldog élet várja,
De soha nem feledi, hogy már nincs ki megcsodálja.

Megcsodálja szépen, kecses ajka ívét,
Gyönyörű mosolyát, becses arca ékét.
S mikor két fehér szárnya derűs égnek lobban
Nem volt nála szebb tán, kinek szíve dobban.

De ha a szerelem hív, s új érzéseket ébreszt,
Szerelemesed csókja, mint haldoklót feléleszt.
S tán meglehet, hogy fáj a szív mindenért mit itthagyott
De nem lehet, hogy megtagad s a szívet meg nem hallgatod.

Ezért kedves kicsi Angyal, én teljes szívvel kívánom,
Ha újra jön a hajnal, légy boldog e világon.
De emlékedbenn őrizz, és kérlek sose feledd,
Ki volt az ki szívét, osztotta meg Veled.”

Szívem..

"Szívem érted lángol, lelkem mindig repes,
  Ha pillantásod bárhol, mohón, kutat, keres.
  S remélem meglel, mert szívem el is éghet,
  Ha büszke, igaz szerelemmel nem ölelhet Téged!"

 (by Raf to Asha)  

Hideg szavak..

"Hol hagytad veszni lelkelmet, egy jéggé fagyott világ,
 Szerető szívem megreped, beborítja jégvirág.
 Szavaid tőrként szúrnak, s megfagyott leheletem,
 Hisz itt maradtam én egymagam.. egyedül, mégis szerelmesen..."

 (by Raf to Asha)  

2011. június 14., kedd

Akarom..

"Akarom a tested, hogy testemhez érjen,
Akarom a szíved, hogy örökké reméljen.
Akarom a szád, hogy heves csókot adjon,
Csak Téged akarlak, és hogy minden így maradjon.

Akarom a lelked, mi folyton csak éltet,
Akarom a lényed, mi ölel és éget.
Akarom, hogy együtt, csak együtt érjen
Messze súgó hangom örökké kísérjen.

Mindaz mi Te vagy, csak azt akarom,
Összeér a lelkünk, hol rabul, hol szabadon,
De bármerre is járjak, vagy elesve kéljek,
Mindenhol érzem, szeretlek Téged!"

Akasha 2.0

„Ha majd eszedbe jut, hogy engem hogy szerettél,
Fájni fog, hogy másért végleg elengedtél.
Nem vigasztal többé, már soha senki csókja,
Érzi majd a szíved, hogy nincs ki megtanulja.

Megtanulja szeretni, keserű lényedet,
A külső mögé látni, s látni a lényeget.
Hogy te sem vagy más belül, mint egy megtört égi lény
Kit megedzett a világ, ezért túl szilárd és túl kemény.

Engedd nekem Drága, hogy lebontsam a falat,
Mi szegélyezi lelked, vagy bontsd le inkább magad.
Törjön össze minden, mi valótlan ígéret,
S én cserébe nem mást, mint Szerelmet ígérek.

Ígérem a szívem, mi tenyerén hordoz
Ígérem a lelkem, mi mindentől feloldoz,
Nem számít már a szó, s a tettek is némák,
Csak szerelmünk tiszta, nem torzítják sémák.

Mert ha én szeretlek, hogy vagy elfogadlak,
Bárhogyan is kérik, többé fel nem adlak,
Őrizlek én bátran, nem számítnak könnyek,
Nem engedem kezed, bár úgy sokkal könnyebb.

Mert ha mellettem vagy, az én szívem tiszta,
Felrepül az égig, de ér is Hozzád vissza
S ha kalodádba zárod, s őrzöd sok-sok évig
Boldogsággal szolgál, egészen a sírig.”

Egy emberöltőn túl...

"Egy emeröltőn túl, ha felnézel az égre,
Visszatekint Reád a sok-sok emlék képe.
Ezernyi mi szép volt, s mi eltűnt hirtelen,
De az érzés, itt maradt, mosolyogva szívedben.

De ne búsulj, az idő száll, ám szép lesz még az élet,
Tán úgy érzed, nincs több már, de rengeteg jó érhet.
Egy igaz szív, a barátság, s mind ki téged mind szeret,
Ha elhiszed, s csak hagyod, boldogítja lelkedet.

Hisz miről is szól, maga az élet, ha nem arról, hogy szeressél,
Tisztelj, bízz és átölelve, barátokat teremtsél.
Mert hidd el hát, ha csak vársz, és mindezt meg nem teszed,
Ott maradsz tán, egyedül, s szegényebb lesz az életed.

Ezért kedves társaság fordítsd el hát most fejed,
Nézz jobbra majd balra tán, ki itt van, barát mind lehet.
Sok-sok fénylő bátor szív, ki egyre csak hívogat,
S ki szeretettel válaszol, ha felé fordítod arcodat.

Mert a tiszta napsugár ha eljő az újabb nap,
Rád tekint, s visszavár beborítva arcodat.
S a sok barát, ki támogat, ha kell majd fogja kezedet,
És Veled lesz, hogy megköszönd, ha elhagyod az életet."

2011. június 8., szerda

Hogyha.. (Akashának)

„Hogyha patak partján szomorúfűz volnék,
Alkonyatkor szépen, csendben Rád hajolnék.
Füledbe suttognék, némán körbe veszlek,
Őrökké őrizlek s elmondom szeretlek!

Hogyha fénylő égen, bárányfelhő volnék,
Követnélek titkon s mindig csak dalolnék.
Dalolnám a szívem, minden muzsikáját,
Köszönteném nappal, arcod minden báját.

Hogyha messzeségben őszi szellő volnék,
Óvón lengnék körbe, s szüntelen susognék.
„Szeretlek szerelmem, őrülten szeretlek”,
S a pirosló falevelek lágyan ölbe vesznek.

Hogyha ablakodba szálló galamb volnék,
Kintről figyelve álmod, folyton burukkolnék.
Vigyázva őrizném, kicsi szíved álmát,
Hangommal elűzném, sötét éjnek árnyát.

Mert ha egyszer végre, újra látnám szemed,
Virágillat lennék, s megfognám a kezed.
Elő csalogatnám minden vidámságod,
Édes illatommal, tündöklő mosolygásod.

S ha egy halk röptű lepke, szállna tenyeredbe,
Ejts értem egy könnyet, s jussak én eszedbe.
Én vagyok ki egykor, veled élte álmát,
S végleg nálad hagyta szíve minden vágyát.

Szíve minden vágya, egy boldog jövő képe,
Mi elillant az éjben, el a messzeségbe.
De itt maradt egy emlék, mely gyönyörű, s megérte,
Örökké bezárva, szívem melegébe.”

2011. június 6., hétfő

Kedves Elenám..

"Kedves Elenám, nagyon bánom, hogy névnapodat feledtem,
De remélem sokan mások köszöntöttek helyettem.
Mulasztásom bepótolva írtam meg e versikét,
Hogy bár megkésve, de tiszta szívből köszöntselek némiképp.

Kedves Elenám névnapodra sok boldogságot kívánok,
Sok jó barátot, finom csokit, és egy raklap virágot.
Ám ha össze mégse jönne, én azt megígérhetem.
Hogy én folyton gondolok Rád, s feléd nyújtom két kezem.

Mert ha érzed az ég borul, s összecsapnak a hullámok,
Nincs fontosabb, ha kéznél vannak a jószívű barátok.
Ezért én a szívem nyújtom, tedd, csak fel a polcra,
S ha szükség lesz rá, vedd csak elő hogy szívedet feloldja.

Feloldja a bánatot, és tán elűzi a rosszat,
Megteszem mi rajtam múlik, s mi jókedvet hozhat.
Mert ha rosszkedv néha Rád tör, kell ki tartsa lelkedet,
S szívedről leemelje az Antarktisznyi jéghegyet.

Mert ha szíved újra hisz tán, s érzi nincs már egyedül,
Jobbá válik, és elunja, hogy folyton csak menekül.
Ezért Elena kívánom, hogy boldog legyen életed, 
És mi mind együtt kézen fogva felolvasztjuk a jéghegyet."