Ha álmodom...

„Ha álmodom, nem érdekel, hogy mi a rossz és mi a jó.
Ha álmodom nem érzem mi álom, és mi való.

Ha álmodom, nem tudhatom mi az, s mit miért teszek,

Csak azt remélem egyszer majd, nem álmodom, ott leszek.

Érinthetem arcodat, ha leszáll a nyugvó nap.

Élvezhetem csókodat, s szívem nagyot dobbanhat

Éreznek majd kezeim, s érzem bőröd illatát,

S elhiszem, hogy mind való, nem csak álom szövi át.

Alig várom mikor vár az eljövendő pillanat,

Árkon-bokron tovaszáll, kecsegtető szép szavak.

S hiába tudhatom, messze vagy s nem érlek el,

Szívemet nem zárhatom, hisz egyfolytában énekel.

Dallamai őszinték, s téged egyre hívogat,

Eltaposva minden kép, mégsem feledi arcodat,

S bár úgy hiszed egyszerű, megölni az álmokat

Próbálod de nem tudod, megtörni az álmodat.”