„Az emlékekkel a múltba léptél
A jövőben még meg sem történtél
A jövőben még meg sem történtél
S bár a jelennek foglya voltam,
Veled mindig haldokoltam.
Mert karoddal elhitettél
Szavaiddal felemeltél
Boldoggá tettél, majd tapostad lelkemet,
Kínra ítélve szomorú szívemet.
És most itt vagyok tán holtan
Hisz veled végig haldokoltam
Meghalt bennem egy gyönyörű élet,
Mit eltölthettem volna véled.
Most állok csak egymagamban
Elgyötörve, elhagyottan
Nem fordul már többé világ,
Elkorcsul tán minden virág.
Csak a szellő tompa hangja
Súgja neved, néma dalba
De tudom, el kell higyjem végre,
Hogy mi szép volt, most már végleg vége.
Itt álok most egymagamban
Reményt hivén a csillagokban.
Lelkem meghalt, de újra éledt
S bízza vár reá egy új élet.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése