"Ahogy szemedbe néztem, elöntött a szerelem.
Ahogy hangod hallom, mindig tudtam szeretem.
De mikor szíved dobban, rájöttem már magam is,
Hogy minden egyes dobbanás, csak áltatás, hisz mind hamis..
Nem szól már a harang, s a csengő is csak halkan cseng.
Nem fúj már a szél, ha körbe is vesz lágyan zeng.
Nem énekel a madár, nem zörget már levelet,
Nem képes élni már, hisz semmi sincsen Nélküled.
Mert bár édes szerelmed, nem volt más csak kárhozat.
Minden egyes felvonás, s én voltam az áldozat.
Ahogy vetted életem, kiszívtad a vérem is,
Az egész lényed eltiport, taposva a lelkem is.
De kívánom megtaláld, hol Rádtalál a szerelem,
Mert hiába bántottál én szívedet még szeretem,
Hisz hiába vagyok összetört, s hiába az áldozat
Tudhattam volna, hogy ilyen vagy, hisz Te vagy MAGA a Kárhozat!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése