„Édes Drága Hölgyek, ma Tiétek a Világ,
S bár járna Nektek minden napra egy egész csokor virág,
Mégis csak e nap van, mi Benneteket éltet,
S büszkén emel a magasba eme rongyos élet.
Mert Ti vagytok az egyetlenek, Kik e világnak kereke,
Nélkületek egy férfinak se lenne édes, pici gyereke.
Ki idővel felnő, s benne önmagát látja,
S kit szerelmetek zálogaként hoztok a világra.
Éltetek örök küzdelem, a gyarló világ hátán,
Bizonyítva többetek, nem dühös házi sárkány,
Mert mindőtök erősen küzd, s mi kézcsókolunk érte,
Hogy legalább ma érezzétek, az örök harc megérte.
Mert szeretünk mi erősen, mégha nem is érzed,
Talpad nyomát megcsókoljuk, látod, ha jól megnézed,
S ha elveszítünk, érezzük csak, mit jelent, ha nem vagy,
Összeomlunk elgyötörve, s lelkierőnk elhagy.
Ezért büszke virágok, éltetek a ragyogás,
Tündökölve virítotok, hisz nélkületek minden más,
Köszönjük a világnak, hogy szerethetünk Titeket,
S hogy mi gyarló férfiak elnyerjük a szívetek!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése