"Egy emeröltőn túl, ha felnézel az égre,
Visszatekint Reád a sok-sok emlék képe.
Ezernyi mi szép volt, s mi eltűnt hirtelen,
De az érzés, itt maradt, mosolyogva szívedben.
De ne búsulj, az idő száll, ám szép lesz még az élet,
Tán úgy érzed, nincs több már, de rengeteg jó érhet.
Egy igaz szív, a barátság, s mind ki téged mind szeret,
Ha elhiszed, s csak hagyod, boldogítja lelkedet.
Hisz miről is szól, maga az élet, ha nem arról, hogy szeressél,
Tisztelj, bízz és átölelve, barátokat teremtsél.
Mert hidd el hát, ha csak vársz, és mindezt meg nem teszed,
Ott maradsz tán, egyedül, s szegényebb lesz az életed.
Ezért kedves társaság fordítsd el hát most fejed,
Nézz jobbra majd balra tán, ki itt van, barát mind lehet.
Sok-sok fénylő bátor szív, ki egyre csak hívogat,
S ki szeretettel válaszol, ha felé fordítod arcodat.
Mert a tiszta napsugár ha eljő az újabb nap,
Rád tekint, s visszavár beborítva arcodat.
S a sok barát, ki támogat, ha kell majd fogja kezedet,
És Veled lesz, hogy megköszönd, ha elhagyod az életet."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése