„Ha én irnám a sorsod könyvét, szíved, lelked vágyát,
Életed örömét, s teljesítve álmát.
Olyan széppé írnám, mint egy tündérálom,
S a legboldogabb emberré tennélek a világon.
Megírnám, ha tudnám, mit kívánok néked,
Ezernyi jó szót, s az örök boldog létet.
Beleírnám rögtön, nevét ki szerethet,
Hogy megtaláljon nyomban, s ne kelljen keresned.
Óvná ő az álmod, óvná ébredésed,
Karjaiba zárná, minden szívverésed.
Megküzdene büszkén minden, élet hozta bajjal,
Felvenné a harcot, búval és haraggal.
Teljesítné néked, amit lelked kíván,
Tiszta szívvel, hűen, ahogyan én írnám,
Örökké vigyázna, Te lennél az érem,
Tenyerén hordozna, ahogyan én kérem.
S én messziről figyelném, ahogy szemed mosolyog,
Boldog szívvel kérném, örök legyen mosolyod.
Soha semmi ártó, közelbe ne férjen,
S a tökéletes élet, örökké kísérjen.
Ha én írnám a sorsod könyvét, ezer lapott benn hagyok,
Lehozatnák véle néked ezer fényes csillagot,
S örülne a szívem, mikor látnám boldog arcodat,
S kitépne néhány keserű lapot, megkönnyítve harcodat.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése