Harcolj..

„Hulljon a gonosz, vesszen a férges

Tombol a lélek, ha az ember mérges.

De ne hagyd, hogy elnyomjanak a gyűlölködő szavak,

Álld útját a dühnek, ha elural a harag.

Ha érzed a méreg szétvet hirtelen,

Ne hagyd, hogy lelked is megtörjön, elvegyen,

Küzdj és harcolj bátran, hogy eljöjjön a béke,

S mikor újra visszatér, érezd, hogy megérte.

Mert ha megengeded, s a kín elural,

A fáradt test megpihen, a lélek belehal,

S többé nem láthatod a felkelő napot,

Mert ha mégis látod, úgy érzed már halott.

Ezért hát jegyezd meg, s vésd jól az eszedbe,

Ha dühös vagy, lelked mar, ne hagyd, hogy megtegye,

Lásd meg a szépet, s a jót is hirtelen,

Mert TE vagy az egyetlen, ki elérheti így legyen!”

Hölgyeknek: Nőnapra

„Édes Drága Hölgyek, ma Tiétek a Világ,

S bár járna Nektek minden napra egy egész csokor virág,

Mégis csak e nap van, mi Benneteket éltet,

S büszkén emel a magasba eme rongyos élet.

Mert Ti vagytok az egyetlenek, Kik e világnak kereke,

Nélkületek egy férfinak se lenne édes, pici gyereke.

Ki idővel felnő, s benne önmagát látja,

S kit szerelmetek zálogaként hoztok a világra.

Éltetek örök küzdelem, a gyarló világ hátán,

Bizonyítva többetek, nem dühös házi sárkány,

Mert mindőtök erősen küzd, s mi kézcsókolunk érte,

Hogy legalább ma érezzétek, az örök harc megérte.

Mert szeretünk mi erősen, mégha nem is érzed,

Talpad nyomát megcsókoljuk, látod, ha jól megnézed,

S ha elveszítünk, érezzük csak, mit jelent, ha nem vagy,

Összeomlunk elgyötörve, s lelkierőnk elhagy.

Ezért büszke virágok, éltetek a ragyogás,

Tündökölve virítotok, hisz nélkületek minden más,

Köszönjük a világnak, hogy szerethetünk Titeket,

S hogy mi gyarló férfiak elnyerjük a szívetek!”

Isobelnek: Bárcsak...

„Bárcsak Veled mehetnék..

Örök támaszod lehetnék..

Lehetnék az az őszinte fény,

Az életető erő és a biztos remény.

Bárcsak Veled mehetnék

Kecses galamb lehetnék..

Mely folyton követné merre tart utad

S megmutatná minden tévutat.

Bárcsak Veled mehetnék

Egy apró hangya lehetnék

Elbújnék zsebedben, s úgy tartanék Veled

Nyomon követve az egész életed.

Bár Veled mehetnék

Megbúvó virág lehetnék,

Mi bársonyos illattal töltené szívedet

Örömmel öntve el háborgó lelkedet.

Tán, ha Veled mehetnék

Finom, hűs szellő lehetnék

Mi kedvesen, kergetve lengene körbe,

S tartana Veled, s ölelene örökre.

Mert, ha Veled mehetnék

Érted mindent megtehetnék

Féltve, óvón vigyáznám álmodat

Elkergetném a keserű álmokat.

Bár Veled mehetnék, ó bár meg tehetném

Kezeid szorítnám s többé el nem eresztném

Örökké maradnék, folyton csak Veled

S együtt élnénk le, egy egész életet.”

Alex: Boldog Születésnapot!

„A múlt 18 éve, egy röpke pillanat,

Lepereg előtted mint egy apró mozdulat,

Hisz oly kevés az idő, amit eddig éltél,

S mindezt csak most eszméled, mikor nővé értél.

Következő éveid, járja át a boldogság,

Mindig vésd eszedbe, hogy búsulni botorság.

És ha mégis lenne, ki megbántana Téged,

Sebesen lépj tovább, hisz ilyen az élet!

Mindenben a jót, s a szépet keresd,

S ki tudod megérdemli őszintén szeresd!

Mosolyod aranyozza be a zord világot,

S én további éltedre Minden Jót Kívánok!

Mindig jusson eszedbe, ki fogta a kezed,

Sohase feledd el, aki Téged szeret,

Mert egy van az életben, mi örökké éltet,

Őszintén szeretni, s hogy szeretnek Téged!”

Miért? (Isobel "Miért?" című fanfiction regényéhez ajánlva... )

„Ha elveszél, mert húz a szív s az örök mélabú,

Nem tudod, hisz nem eszméled miért vagy szomorú...

Miért van az, hogy lelked fáj, de nem tudod kiért,

Ki lenne az ki elvezet, s mondd nekem miért?

Miért van a sok-sok ármány, s minden oly nehéz,

Ki mondja meg merre lépj, s merre húz a kéz...

Miért hiszi minden ember, hogy minden titkot ért,

Örök kérdés, néma válasz, mondd nekem miért?

A sötétség néma leple városunk felett,

Ártó szándék, elnyomásba miért kergetett...

Miért jó a büszke halál, ha senki meg nem ért,

Örök kínban, mélyen veszve mondd nekem miért?

Miért vál rosszá minden álom, s öl kit vére hajt,

Büszke szívvel megfizet, bár lelke veszve rajt...

Miért rohan ölni mégis, ha dicső halál ér,

Veszett harcban nincs, ki győzhet, mondd nekem miért?

Miért van az hogy mindenütt rossz, bármerre is kelsz,

Belédrúgnak, megköveznek, megöl, ha nem figyelsz...

Miért kell folyton büszkén tűrni, mit gyarló sors kimér,

Összetörve, újra Élni, mondd nekem miért?”

Miért hiszi mindenki azt, így örökké mehet,

Szüntelen tűrsz, s mindig harcolsz mentve életed...

Miért nem lehet csak feladni s várni a halált,

Mely elveszíthet, ámde végül úgyis megtalál.

De nem lehet, hogy feladjam, hisz van Ki titkon vár,

Nem hagyom, hogy elragadjon a keserű halál...

Mert Kincs az élet, s van miért élni, de főként van Kiért!

S már nincs több kérdés, csak a válasz, már mind tudom MIÉRT...”

18. Szülinapra..

"Eljött hát a Nagy nap, mit annyira vártál,
Mosoly virít arcodon, hisz felnőtté váltál.
Úgy vártad már a napot, s végre Nővé értél,
S most minden értelmet nyer, amit eddíg véltél.
 
Kedves Tina ezúton, kérek minden szépet,
Borítson a lábad elé, minden jót az élet.
Mert ha hangod messze száll, dalol minden sáfrány,
S kiscicaként dorombol minden, tűzokádó sárkány.
 
Ha felpattansz a quadra, s érzed a sebességet,
S bőrödön a nap tüze, már úgy érzed hogy éget,
Mégse törődsz vele, mert ez az amit vártál,
Élvezni a száguldást, ahogy köddé váltál..
 
S a Drága jó barátnők, szeretnek ám nagyon,
Hisz eme apró verssel, köszöntnek e napon,
Mert Te vagy az éltető fény, mi az életnek reményt ad,
S Ők Veled együtt örülnek, amiért végre felnőtt vagy.

Támaszul..

„Ha úgy érzed a nap lement, s tán többet fel se kél,

S te lopva ejtesz néhány könnyet drága Szerelmedért,

Akkor fülelj, halld a zenét, s egyre csak remélj,

Tán szebb lesz majd a holnap, s tán nem lesz mitől félj.

Mert a világ gömbölyű, s egyre csak forog,

Nem tudod, hogy merre lépj, s hol lesz támaszod,

De lesz ki folyton támogat s önt lelked beléd,

Ha összetörsz, átölel, s azt súgja elég!

Mert ha feladva, azt hiszed véget ér világ,

S ejtesz néma könnyeket, mint elhervadt virág.

A lelked megtör majd, s többet nem remél,

Tested, szíved összetör, s nincs mi harcra kél.

Ezért örökké bízz, és tudd hogy merre hív a cél,

Mi az, miért kell küzdened, mégha szíved fél,

Légy erős, és tarts ki majd, hisz mindig van okod,

Mert eljő majd mit lelked kér, s miért szíved is dobog!”

Katherin: Boldog Szülinapot! :)

„Születésed neves napján kisütött a fényes Nap,

Becsüld meg, mert Rád nevetett, s ez több mint amit bárki kap.

Meglátta a csodás orcád, s a kékszínű szemeket,

Egyből rögtön megirigyelt, de akkoris csak nevetett.

Szőke hajad messzi csillan, ha rávetül a gyenge fény,

Mit lelked rejt megmutakszik, a szeretet és az erény.

Mert amikor Te közénk lépsz, a vidámság is áthalad,

S ki szomorú volt elfelejti minden búját általad.

Kedves Meli énekelni tudom, szeretsz nagyon jól,

S hogy táncra perdülj, biztos vagyok, nem kell hozzá alkohol.

Mert úgy táncolhatsz, mint a hattyú, kecsessen s nem ostobán,

Ki Reád néz eszét veszti, s hiszi itt a Kánaán.

E kis verssel köszöntöm hát 17-dik évedet,

Kisérje a vak szerencse, a következő éveket.

Megkapj mindent, szépet és jót, én ezt mind hőn kívánom,

S hogy Te legyél a legboldogabb ember ma a világon!”

Idefigyelj Kiskakas! :)

Idefigyelj Kiskakas, ha hullnak már a könnyek,

Gyere közénk azonnal, mert itt tán sokkal könnyebb.

Tudom, hogy a nejem fűzöd, mégsem szórok átkokat,

Bár talán hogyha tovább mész majd, TE leszel az áldozat.

Mert a bakancs kemény ám, és én tudom hogy emlékszel,

Mit ígértem, hogy ha tovább csinálod ezt ép ésszel.

És azt is mondtam ki vagyok, egy megkergült ősi tulok,

S tartsd szemed előtt, amit mondtam, ha nem vigyázol, bevadulok!

Mert a tulok, buta állat, mégis tudja mit akar,

Ha ellenszegülsz néhány ügyes jobbhoroggal betakar.

S bár mondhatod, hogy leütsz majd, s letéped a fejemet,

Én fej nélkül is utánad megyek, s visszaszerzem a nejemet!!!”

J

Em-nek

„Ha úgy érzed, egy sötét felleg elborítja lelkedet,

NE hagyd hogy a szürke ború, tönkre tegye szívedet.

Mindig bízz egy szebb holnapban, mert ki itt van számít Rád,

S adjon erőt minden Tudat, ki minden nap gondol Rád!

Mert harcos vagy Te, büszke szellem, nem feladva életed,

Harcolj, mégha néha fáj is, s félsz a harc már elveszett.

De NE engedd, hogy a rút világ, martaléka gyáván légy,

Mert az idő, drága nagy kincs, s élted hossszú kell legyen még.

Hisz Te büszke, harcos Kakas, most már közénk tartozol,

S MI nem engedjük, hogy feladd, s az időt mind eltékozold.

Mert ki itt van, érted szorít, s egy emberként mind szeret,

A messzi távol homályából átöleli szívedet.

Ezért hát Te szabad lélek, annyival még tartozol,

Hogy erős szíved vidámságát közénk újra elhozod.

Mert mikor Te közöttünk vagy szebbnek látjuk a holnapot,

S Veled együtt Barátokként köszönünk minden új napot!

Hisz Te vagy az ki minden egyes barátot itt boldogít,

Minden embert, köztük engem, tiszteletre megtanít.

S MI cserébe azon leszünk, hogy bánkódnod itt sose kelljen,

S bár megfáradt, ám vidám lelked köztünk mindig békét leljen.

Köszönjük, hogy közénk jöttél, és hogy mindig Velünk vagy,

Kedvességgel fordulsz felénk, s köszönet, hogy ilyen ember vagy.

Hálát érzünk mindenért amit Tőled kaphatunk,

S MI cserébe csak messze szálló szeretetet adhatunk.

Ezért tarts ki mindig bátran s erős légy, ha harcra kélsz,

Küzdj, lázadj, s emelt fővel viselj, mert tudd, mit remélsz.

S a drága de rút életet, szorítsd míg erőd engedi,

Nyújts nyelvet a gyarló sorsnak, s ne hagyd, mert tiszta lelked elnyeli.

És MI együtt azon leszünk, hogy erőd ehhez meglegyen,

Kitartással, új erővel, átalkelj a nagy hegyen.

S mikor majd menni kell, mert fájón jön a pillanat,

Megígértem nem búsulunk, mert ezer emlék itt marad!"

Hölgyeknek: Ne sírjatok..

„Kislányok kérlek Ne sírjatok,

Mert a könnyektől fényüket vesztik a szikrázó csillagok.

S mivé lenne lelkünk, ha ránk borulna egy sötét világ,

S fényét vesztve hervad minden ifjú lélek, mint egy szomjazó virág.

Ő elment, de mégis itt van, mert el soha nem veszítjük őt,

És ha figyelsz, érezheted amint tüdődbe szívod az éltető levegőt.

Hisz az idő nagy Úr, s bár most úgy érzed az érzés eltipor,

Hidd el lesz még szebb a holnap, s utóbb minden seb összeforr.

Tudom, ez nem sokat segít, mert ilyenkor könnyűnek tűnnek a szavak,

De a világ még mindig forog, s boldogan szárnyallnak a cserfes madarak.

Még mindig kék az ég, s a nap is süt, fénylőn, nem hagyva, hogy bárki eltapossa őt,

Örökké küzdve, harcolva, ellenkezve némán, hogy legyőzze a fagyos levegőt.

S a világ is szalad, mindenki megy a maga dolga után,

S ha egy fényes csillag kihuny, csak egy röpke perc mire minden szív megáll.

Utána tovább rohan, s bár az elme sohasem felejt,

Nem nehéz már a szív, mert legbelül tudja, nem könnyebb, ha könnyet ejt.

Ezért hát NE sírjatok, s NE járja át szívetek örök mélabú,

Mert nem lenne jó, ha látná, hogy itt mindenki kesereg, s miatta szomorú.

Legyetek vidámak, s szívetekben őrizzétek, mélyen mi fáj,

S arcotok csendesen ragyogva tükrözze, igen... érzitek, jobban vagytok már..”

Kisfarkasnak..

„Egy volt Ő közülünk, de tovább nem maradhatott,

El kellett mennie, de itthagyta Nekünk a Napot.

A fénylő nap sugarát, mely lágyan simogat, s nem éget,

Tiszta lelke aranyát, s mi tudjuk, sosem feledünk Téged.

S most hullnak a könnyek, mint megannyi pusztító záporeső,

Fájnak a szívek, azt hivén az a találkozás volt a végső.

De nem ment Ő el, mert lelke örökre velünk marad,

Ha jól figyelsz, érzed is a szélben, mikor lebbentik szárnyukat a madarak.

Ahogy tiszta szellő száll, s messziről hoz megannyi könnyű illatot,

Gyöngyöző kacagást, mi eszünkbe idéz minden gyönyörű pillanatot.

Mikor velünk volt, s együtt forgott velünk ez a gyarló világ,

S most tiszta szívéből hajlik az égre megannyi sziporkázó, könnyű szirmú, néma virág.

Egy csillag volt Ő, megannyi csillag közt az égen,

Egy mosolygó felhő, ki most is felettünk virít kéken,

S mi érezzük szeretetét, ahogy ma is átölel féltőn, s már nem félünk

Mert örökké vigyázza álmunk, s mi tudjuk már nincs mitől félnünk.

Egy volt Ő közülünk, de tovább nem maradhatott,

Örökre őrizzük Őt, s emlékezünk, ha az égre nézvén látjuk a napot.

Mert boldogok voltunk, s leszünk, mert szívünkben örökre Velünk marad,

S MI mindig érezzük Őt, ha egy gyönyörű fényes napon, látjuk a szárnyaló madarakat.”

Elena

„Egy melegszívű tündér, mosolygó kis hamis,

A jóság kecses madara, hisz az vagy Te Magad is.

Kerüljön el mind mi rossz, s hagyjon el a bánat,

Legyen Tiéd minden öröm, mit ember csak kívánhat.

Legyen boldog a napod, s legyen minden perced,

Hordozzon a tenyerén egy mesebeli herceg.

Hulljon öledbe mind mi jó, amiket csak titkon kérsz,

Teljesüljön minden vágyad, melyet kívánsz és remélsz.

Tudd hát Drága Elenám, hogy az élet sok jót tartogat,

Csak ügyes légy, és éppen jókor nyújtsd felé a markodat.

Mert a Jó csak elsuhan, de ha bizton elkapod,

Egy életre Veled marad, s örökké magadnál tarthatod.

S így mindíg boldog leszel, nem számít, hogy más mit ér,

Küzd, harcol, vagy ellened fúr, gonoszságtól mit remél,

Jobb ha mindig erőt mutatsz, s erős légyen magad is,

Egy melegszívű kedves tündér, édesen mosolygó kis hamis.”

Melanienak: Boldog Születésnapot! :)

„A végzet kecses Asszonya, fényes, sötét hajjal,

Megküzdött Ő mindig, minden üggyel-bajjal.

És bár oly mély a fájdalom, hogy nem lehet már köztünk,

Mi mégis minden emléket, dicsőséggel őrzünk.

Hisz eljött hát a nagy nap, mikor Ő evilágra kélt,

S bár utolsó napjáig, csak bízott és remélt,

De erősebb volt nála, az a fránya bödön,

És nem engedte segítségünk, mert önfejű a köbön!

De MI így is szerettük, s még most is szeretjük,

S mivel ezt világgá másképp nem tehetjük,

Egy hatalmas ölelést küldünk át az éteren,

S bármerre is jár a világban, érzi minden méteren.

Szóval Kedves Melanie, érezd, hogy szeretünk,

Ha nagyon rossz a kedved, majd együtt nevetünk.

Mert ha hozzánk betérsz mindenki Boldog,

S hogy ezt Te is viszonozd, csak ennyi a dolgod.”

Isobelnek: Bocsáss meg Kérlek...

„Mint egy igaz álom, mikor reád nézek,

Hős Asszonya a jónak, s elszakít a végzet.

Fénylő arcod tündököl, s alakod is kecses,

Reggelenként mosolyodtól minden virág deres.

Mert ma reggel ajkaid hagyják hideg szavak,

S tudom, szíved megtört, s elural a harag.

Mégis kérlek, ne bánts, s gonodold mit is érzel,

Az én szívem tiszta s ezt tudod, ha reám nézel.

Mert ismered a lelkem, mely egyet meg nem bánhat,

Hogy Te vagy az egyetlen nő, kit szívem csak kívánhat.

És nem tennék én semmit, ami másnak árthat,

S ezt Te is tudod nagyon jól, ha nem vakít a bánat.

Ezért könyörögve kérlek, kicsi feleségem,

Ne hidd el a vádat, mert akkor nekem végem.

Bocsáss minden vétket, mit ellened tettem,

Mert hidd el minden rosszat, örökre eltemettem.

S most hogy borult elmém, felnyitják a szavak,

Már tudom mi a fontos, s nem ural a harag.

Mert Te vagy az egyetlen kire szívem vágyhat,

S megbocsátó szívedre örökké is várhat!”

A Hölgyeknek: Valentin napra..

„A mai nap értetek van, Édes, Drága Hölgyek,

Mert az élet mindig nehéz, hol dombok, hol völgyek.

És ez a nap csak a Tiétek, el senki sem veheti,

Hogy minden Hölgy Boldog legyen, amennyire teheti.

Mert amit én tehetek, hogy orcátokra mosolyt csaljak,

Kínrímektől mentesen, minden vámpírnak és csajnak.

De van ám, hogy nekem sem megy, hiába is akarok,

Ilyenkor csak egy ember vagyok, s félek az is maradok.

Ezért kérlek bocsássátok, e kínrímes versemet,

Ha összeszedem kicsit magam, tán majd jobban verselek.

Nektek egyet kívánhatok láb elé a VILÁGOT,

S amit mellé csatolhatok, egy virtuális VIRÁGOT!!!!”

Boldog Valentin Napot Kedveseim!!! JJJ

Egy jóbarátnak! :)

„Boldog legyen e szép nap, mely nevedet élteti,

S csak boldogság legyen, mi lelkedet érheti.

Kerüljön el mind mi rossz, s hagyjon el a bánat,

Legyen Tiéd minden kincs, mit ember csak kívánhat.

Mert törődés és szeretet, mik legjobbak a világon,

Többet érnek minden pénznél, s túltesznek a virágon.

S ha kéznél van egy jóbarát, vagy akár több is akad,

Boldog leszel, s máris jobban érezheted magad.

Ezért hát küldöm én e kis apró versemet,

Hogy érezhesd, hogy törődöm és törödni is fogok Veled,

Mert a mai világ hiába rossz, s érzed, eltipor,

Ha van barát ki támogat, majd minden seb összeforr.

És én mostan ígérem, mindig melleted leszek,

Támogatlak, segítlek, s amit tudok, megteszek.

Hogy bizton, s jobban elviseld, a kegyetlen világot,

S ha úgy jobb lesz mindíg küldhetek, virtuális virágot!”

NAGYON-NAGYON BOLDOG NÉVNAPOT!

Harmony: Boldog Születésnapot! :)

„Egy igazi Tündér, de nem repdeső fajta,

Ha valakit baj ér, rögtön segít rajta.

Tiszta, mint a harmat, jósága az égig ér,

Szíve mindíg kedves, s lelke is hófehér.

Ünneplünk hát Tündér, ki szerencsénkre köztünk élsz,

Ha úgy érezzük minden elvész, Te helyettünk is remélsz.

Születésed neves napján, mind ki itt van, örül,

S érezd, ahogy vidám lelkünk, Téged ugrál körül.

Ünnepeljük a napot, mi Téged világra hozott,

S városunkban miattad már nincs ki elátkozott.

Boldog légy, ahogy mi is, mert magunkénak tudhatunk,

S cserébe a jóságodért csak SZERETETET adhatunk!”

Nagyon Boldog Születésnapot, Tündérke!

Isobel: Boldog Szülinapot! :)

„Ha felnézel az égre, s meglátod az ezernyi csillagot,

A kerekded hold képe, visszatekintve Rád fényesen felragyog.

Mert ő a magasból, büszkén figyeli az evilági értékes lelkeket,

S a messzeségből is tudja, ki az, ki rossz ember nem lehet.

Mert Te fényesen sugárzol, s zord lenne nélküled eme őrült világ,

Lényed mellett fonnyadva sápad el, minden gyönyörűnek hitt, önző virág.

S most, hogy elérkezett a nagy nap, mikor születésed napján mindenki ünnepel,

Engedd, hogy én is köszöntselek, őszinte szívem, telve szeretettel.

Öröm legyen e nagy nap, s egész éltednek is boldogságot kívánok,

És továbbra is sápassz el, minden gyönyörű, de gonosz lelkű virágot.

Mert a lelked erős, s ne hagyd, hogy bárki gyarlón megbántson,

Gonoszsággal ostorozva, hazug szavakkal magával a mélybe lerántson.

Ki ártón közelít, mutasd felé keményebb lelkedet,

Mosolyogj szemébe, hogy tudja, Téged megtörni nem lehet!

Mert bátor vagy, szilárd, és erős... de főként szikrázó égi lény,

Gyönyörű, jószívű, elszánt kitartó harcos, kinek mindene a remény.

S hidd el egy ilyen nagyszerű embernek, az életben végül minden sikerül,

Ha nem engedsz megnyugvást és méltón küzdesz, minden mi rossz messzire elkerül.

Majd egész életed végigköveti a derűs öröm és felhőtlen boldogság,

S esténként vidáman hajtod párnára fejed, mégha körülötted össze is omlik az egész tébolyult világ.”

Nagyon Boldog 19-dik Születésnapot!

Isobelnek: Tarts ki...

„Mikor az égre nézve meglátod azt a sötét felleget,

Tartsd mindíg észben, hogy örökké ez így nem mehet.

Van kiút és biztos légy, egyszer majd meg is találod,

Mert eljő az idő, mikor megváltozik a lelked, s az egész világod.

Szabad leszel, mint az éj mely körbeölel minden csillagot,

Madárként szárnyallhatsz, s ha kitartasz, elérheted akár a napot,

Tudom, óvatos leszel, hogy magadat meg ne égethesd,

Mert azt is tudom, erős vagy és nem hagyod, hogy megégve végezhesd.

Fogadd el a fényt, s vele a reményt, mi ha hagyod mindig erőt ád,

Mert nem mindig leszel börtönbe zárva, hol börtönőröd maga az anyád.

Adjon erőt a hit és a szeretet és minden egyes hozzád írt apró sor,

Hisz van itt valaki aki folyton gondol Rád, s lélekben veled van Mindenkor.”

Elenának: Bízz..

„Hold utáni napsugár

Mi hajnalban az égre száll,

Világítsa szívedet.

És töltse meg a lelkedet.

Mert a lélek töltve kell,

Hisz az érzés felemel,

Könnyebb már a bántó szó,

S lepereg rólad, mint a hó.

Érzed, ahogy visszatart

Ha közeledik bármi baj,

El sem ér a lelkedig

Visszapattan s elnyel’ik.”

Isobelnek: Ne búsulj...

„Ha fáj a szíved, mert az élet fáj,

És sötét lesz a néma táj,

Bármi az mi fenyeget,

Zárd burokba szívedet.

Lásd meg azt a tompa fényt,

Mely a remény hangjaként,

Halkan kiállt s nyúl feléd,

Bárcsak meg is értenéd.

Hogy a remény mindig él,

Nem számít, hogymit tevél,

Hunyd le szemed s az ég felé.

Kiálltsd azt mit szeretnél.

Mert a néma Istenek,

Segítenek majd Neked.

Ők látják kinek lelke szép,

S érdeme a segítség.

Hídd el, jönnek szebb idők,

Mert a bánat nem örök,

Visszatér az öröm majd

S örökre veled tart.

Kívánom, hogy így legyen,

Az élet boldoggá tegyen,

Kerüljön el mind mi rossz.

S örömmel teljen egy élethossz.”

Elenának: Köszönet..

„Minden nap nap után, mára jön a holnap,

Kedves Elena esküszöm, Tiéd a legjobb honlap.

Sok barát, sok fiú lány, végleg ide költözött,

Sokunk élte ezáltal, nyugalomba öltözött.

Köszönjük hát Elenám, hogy vért verítéket nem kímélsz,

Köszönettel harsogunk, amiért Te köztünk élsz.

Mert ím e hely, hol sok barát bátran talált egymásra,

S a való világ gondjait háríthatja el másra.

Tudd hát mindig Elenám, hogy mindannyian szeretünk,

Mert mindahányan tudjuk azt, hogy Te vagy az ki kell nekünk.

Mert barát a barátért mindig bölcs és ostoba,

De ha igazán nagy a szükség, nem engedi el soha!!!”

Karácsony

"Karácsonynak neves napján, bárhová is sodorjon az élet,

Állj meg egy percre, s gondolj azokra, akik nagyon szeretnek Téged!

Érezd, ahogy a fehér ünnep, szelleme az égen lobog,

S a Család és Barátok szeretete az ablakodon halkan kopog.

Tárd ki a Szíved s halld meg a zenét, mit szeretteid szíve ád,

Mert az egyetlen akikre mindíg számithatsz, a BARÁTOK és a CSALÁD!"

Mentség..

„Kedves Elenám bocsáss meg, de a gyengeség elárasztott,

Szobán voltam anyáddal, és teljesen lefárasztott.

Verset írni nem tudtam, mert minden erőm elhagyott,

De ígérem, bepótolom, ha szívrohamot nem kapok.

Mert az anyád vérmes nő, de részletekbe nem megyek,

Ha Ő valamit nagyon akar, megmozgat egy jéghegyet!

Kedves Elenám bocsásd meg kis őszinte versemet,

Ígérem, ha pihent leszek, újra Neked verselek! J „

Isobel

„Egy igazgyöngy a tengermélyen,

Mi bátran virít minden éjjen,

Fényét nem töri a mélység,

Bár körbeveszi a mély sötétség.

Egy igazgyöngy mit eltipornak

Tönkretesznek, elsodornak

De olyan gyöngy, mit nem törhetnek

Ellenáll a fellegeknek.

Az igazgyöngy bár kemény dió,

Mégis benne minden mi jó,

Derű, pompa, erő, szépség,

És hiányzik minden kétség.

Ha az igazgyöngyöt megmérgezik

Ellophatják, eltéphetik,

Mégis mindíg erős marad

Nem pusztítja el a harag.

Az igazgyöngy mindig fényes,

Gyönyörű, bár néha érdes,

Elsápasztja a szép virágot

De büszkén állja a rút világot.

Az igazgyöngy törhetetlen

Tiszta szívű, érintetlen,

S bármi történ’ az évek alatt

A gyöngy mindig igaz marad!”

Elenának..

„Újra itt a deres hajnal suliba kell menni,

Nincs oly ember e földön kit ekkor, kenyérre lehet kenni.

Mégis ugrasz bőszen nagyot, bár nem is szívből teszed,

Mert tudod, hogy egy mi mindig a tiéd, a szíved és az eszed.

Kívánom drága Elenám, ma kerüljön a bánat,

Mert Te vagy a legjobb barát, kit ember csak kívánhat!

És tudjuk ezt mi nagyon jól, és tudja az egész világ,

Ezért minden napra járna Neked egy egész csokor Virág!

Küldenék is ha tehetném, de címet nem kaphatok,

Ezért bocsásd meg nekem amiért, csak egy apró verset adhatok.

És tartsd fejedben az egész napon, bármennyire éget,

Ha eljő az idő boldogan, várunk vissza Téged!!! ”

A legjobb Asszony

„Szívemből egy virágszál hajlott fel az égre,

Mikor újra felrémlett, az én Drága Szerelmem képe.

Elöntött a boldogság, s elhagyott a bánat,

Mert ő a legjobb Asszony, akit ember csak kívánhat.”

Feleségemnek: Amnézia

„Bár elmédben most túl nagy a zűrzavar,

Az én szerelmem leple fátyolként betakar.

Helyetted is óvom, mi kettőnk közt lehet,

Hisz már nagyon régóta elraboltad szívemet.

És ha szerelmed hozzám újra hazatér,

Boldog leszek megint, mert szeretsz, és csak magamért

Lelkem szárnyal majd, s elrepül az űrig,

De visszatalál hozzád és Veled lesz a sírig”

Isobelnek az amnéziánál..

"Ha a szív szeret, de túl hosszú az út,

Nézz mélyen magadba s győzd le a borút.

Mert az igaz szerelem mindent megér,

S ha el is hagy örökre végül mégis hazatér."

Az első

„Állj meg ember, végy egy percet

Rohansz, s a világ rohan veled

Lélegezz fel, s nézz a mába

Nyisd meg elméd a világra.

Mi körbevesz, vedd már észre

A világ maga a pokol fészke

Ha nem vigyázol s figyelsz oda

Bekebelez az ördög maga.

Visít, üvölt ősi Gaia

Ha figyel, lehet bárki hallja

De nagyot fordult már a világ

S nem érdekli, hogy miért kiállt.

Ősapáink énekében

Az emberiség érdekében

Ősi szellem mutat utat

Nem a borult, önző tudat.

De jelen korok emberének

Mi egykor szent volt, ma csak ének

Elveszté, mi jó egészen

S új istenek rabja lészen.

Pénz, s Hatalom dicső szavak

Himnusza zeng világ alatt 

Éltét adná istenének

S feláldozá minden élet.

Bár híres a nép dicső múltja

Rálépett a téves útra

Kétes jövő hová vezet?

Nincs ki nyújtá segéd kezet.

Hol lesz hát az utunk vége?

S mi az, mit áldozunk cserébe

És megéri e az az áldozat

Ha majd vár az örök kárhozat.

Állj meg ember, térj eszedre

Itt a jövőd, vedd kezedbe

Mert jegyezd meg, ha nem is hiszed

Ki adós,  egyszer mindig fizet!”