"Kedves Elenám, nagyon bánom, hogy névnapodat feledtem,
De remélem sokan mások köszöntöttek helyettem.
Mulasztásom bepótolva írtam meg e versikét,
Hogy bár megkésve, de tiszta szívből köszöntselek némiképp.
Kedves Elenám névnapodra sok boldogságot kívánok,
Sok jó barátot, finom csokit, és egy raklap virágot.
Ám ha össze mégse jönne, én azt megígérhetem.
Hogy én folyton gondolok Rád, s feléd nyújtom két kezem.
Mert ha érzed az ég borul, s összecsapnak a hullámok,
Nincs fontosabb, ha kéznél vannak a jószívű barátok.
Ezért én a szívem nyújtom, tedd, csak fel a polcra,
S ha szükség lesz rá, vedd csak elő hogy szívedet feloldja.
Feloldja a bánatot, és tán elűzi a rosszat,
Megteszem mi rajtam múlik, s mi jókedvet hozhat.
Mert ha rosszkedv néha Rád tör, kell ki tartsa lelkedet,
S szívedről leemelje az Antarktisznyi jéghegyet.
Mert ha szíved újra hisz tán, s érzi nincs már egyedül,
Jobbá válik, és elunja, hogy folyton csak menekül.
Ezért Elena kívánom, hogy boldog legyen életed,
És mi mind együtt kézen fogva felolvasztjuk a jéghegyet."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése