„Ha elveszél, mert húz a szív s az örök mélabú,
Nem tudod, hisz nem eszméled miért vagy szomorú...
Miért van az, hogy lelked fáj, de nem tudod kiért,
Ki lenne az ki elvezet, s mondd nekem miért?
Miért van a sok-sok ármány, s minden oly nehéz,
Ki mondja meg merre lépj, s merre húz a kéz...
Miért hiszi minden ember, hogy minden titkot ért,
Örök kérdés, néma válasz, mondd nekem miért?
A sötétség néma leple városunk felett,
Ártó szándék, elnyomásba miért kergetett...
Miért jó a büszke halál, ha senki meg nem ért,
Örök kínban, mélyen veszve mondd nekem miért?
Miért vál rosszá minden álom, s öl kit vére hajt,
Büszke szívvel megfizet, bár lelke veszve rajt...
Miért rohan ölni mégis, ha dicső halál ér,
Veszett harcban nincs, ki győzhet, mondd nekem miért?
Miért van az hogy mindenütt rossz, bármerre is kelsz,
Belédrúgnak, megköveznek, megöl, ha nem figyelsz...
Miért kell folyton büszkén tűrni, mit gyarló sors kimér,
Összetörve, újra Élni, mondd nekem miért?”
Miért hiszi mindenki azt, így örökké mehet,
Szüntelen tűrsz, s mindig harcolsz mentve életed...
Miért nem lehet csak feladni s várni a halált,
Mely elveszíthet, ámde végül úgyis megtalál.
De nem lehet, hogy feladjam, hisz van Ki titkon vár,
Nem hagyom, hogy elragadjon a keserű halál...
Mert Kincs az élet, s van miért élni, de főként van Kiért!
S már nincs több kérdés, csak a válasz, már mind tudom MIÉRT...”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése