2011. július 21., csütörtök

A némaság.. (ismeretlen szerző, átdolgozat)

„Ha felnézel az éjszakai égre, 
S kiválasztasz ott egy csillagot 
Békességbe szálljon lelked, és érezd, 
Hogy az a csillag ott: csak neked ragyog.

Ha letekintesz egy mély tó fenekére, 
S onnan rád a holdfény visszanéz, 
Járjon át a szeretet, és a béke, 
Hisz a hold mosolyogva követ, akármerre mész!

Mert a hiten múlik minden valóság, 
Ezért légy boldog, ha csupán hinni tudsz, 
Ha utol is ér bármi bú vagy válság 
Tudd, hogy Te mindig igaz vagy, mert nem hazudsz.

Értsd a csöndet, értsd a némaságot, 
Mert minden titok nyelve ez a hang, 
Mely nem szólal meg, de a szívben kiváltságos 
És visszhangot vet, mint egy nagy harang.

Ezért, ha rád tekintek, s nem beszélek, 
Tenéked hidd el, sokat mondhatok, 
Elégedj meg azzal, hogy hiszed és érzed, 
Hogy szemedbe tekintve miről hallgatok.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése