Elaludtam...

„Elaludtam és azt álmodtam

Egy gyűrű voltam egész álmomban

Egy olyan gyűrű, mit ujjadra húztak

Szerelemmel megbéklyóztak.

De felébredtem és életre keltem

S láttam nem fekszel ott mellettem

Hiányzott szikrázó, őszinte orcád

Szemed mi tükrözi lelked harcát.

Harcok, mik szabad lelked dúlják

Marva, kitépve szíved húrját

S nem engeded, ki nagyon szeret

Elzárva tőle minden teret.

Enyém voltál, de másé lettél

Mégsem hiszem el, amit tettél

Hisz rettentően szerettelek

Szerető szívem még most is remeg.

Felébredtem hisz szerelmes lettem.

De érzem már nem vagy ott mellettem

Hiányod fáj, s tán örökké éget

Csak Te vagy, ki jelenti az öröklétet.

S itt ülök most egymagamban

Te nem vagy, s érzem félig holtan

De tudom ki az ki megmenti életem

Csak Te vagy az, ha Veled élhetem.”

Olyan...

"Olyan vagy nekem, mint lepkének a fény.

Egy gyöngyszem az éjben, a mélység rejtekén.

S elszállhat az idő, a múlt.. a jelen..

Csak Te légy az egyetlen ki itt marad velem.

Messzire száll, ezernyi gondolat.

Az idő megáll, a pillanat megmarad.

De nem láthatom, hagyhatom, érhetem el,

Elhagy az idő, és indulni kell.

Szeretném érezni ahogy csak átölel

De az idő az úr, azt mondja menni kell

Nem hagyja érezzem, eltölt a pillanat

Megfognám, elkapnám, de már rég elhaladt

Itthagyott engem, elragadva éveket

Örökké egyedül, s vele a képeket

Egy emlék mi visszahúz, de többé el nem jöhet

Sárguló múltammá torzítva vétkemet.

Már csak egy név, mi átsuhan múltamon

A jelen az úr, s a jövő a hatalom

Örökön bevésve, mint víz csobog patakon

Sírig nem feledem, örökké akarom."

Örvénylő...

"Örvénylő kék egén, messze ringó éjnek,

Áruló vadregény, táptalaja szívnek.

Az ember ki győzni tud, de meghalni képtelen,

Megragad s eltaszít hisz lelke örök féktelen.

Néha felsír, vágtatón, hisz övé mind a puszta tér

Tönkre megy kit vére hajt, mert a remény mit sem ér

S bár megküzd és bízva bíz, de sokszor néha elbukik

Mégis feláll s újra küzd, míg szíve végleg elveszik.

Hazudj ha tudsz, s menni tudsz, ne nézz vissza soha már

Elárul, ha visszanézel, magába ránt a zöld határ

Elnyel végleg s örökké, sóhaj súgja bánatát

Te megfeszülsz, de el nem érsz, hisz hamis árnyék szövi át.

Messze száll, ha eljövé, a fékevesztett pillanat

Bosszúszomjú gyűlölet, ravasz szívben megragad

Tönkretész de meg nem öl, ha reményt vesztesz általa

Szív szorít, de el nem ér, rádvirító hajnala.

Megesküvél, mert igaz vagy, többé ilyet nem tehetsz

Lelked rajt, ha megtevéd, mindaz ki vagy elvehetsz

Hát légy is úr, a lázadó, te légy az ki elborít

Talpra áll és feltevé, megtörvén az álmait."

Szeretek...

„Szeretek szeretni,

Szerelmet szerezni,

Szerelmes csókodat

Kutatni, keresni.

Meglelni orcád,

S elcsenni csókodat,

Miként az éjszaka

Egyre csak bólogat.

Merre vagy merre hát,

Segíts meg angyalom

Éltető ajkaid

Folyton csak szomjazom.

Meghalok rögtön

Ha nem érlek Tégedet,

Hisz a lét csak börtön,

Ha nem veled élhetek.

Nem tudom, nem hiszem

Kibírom nélküled

Elhagyom, elveszem

Nem élhetek, csak veled.

És ha mégis elhagysz

Megtörök, könnyezek,

S vár az örök börtön

Kiáltva ég veled!”

Te... ( A.-nek )

"Te érzed, te éled, milyen az élet 
Menni, küzdeni, harcolni, míg éled

Örökké megtörni, s felállni válaszul

Azt ki vagy elérni, felhasználni támaszul.

Csak menni tovább, míg elér a gondolat

A múlt már elmúlt, a jövő hogy fel ne add

Látod a fényt, s érzed már visszavár

Nem zár be múlt, kitágul szűk határ.

Érzed hogy ott van, s te már a része vagy

Ezért más tenni, nem tehet csak önmagad

Tudod, hogy ott van az, s te ledobod láncait

Elhagyva mind mi volt, feszítő ráncait.

Te vagy az egyetlen, ki megtette azt mi kell

Nem szabják láncok, lesúlytó szűk teher

Te vagy ki ledobta, s az vagy ki fel nem ad

Te vagy az egyetlen, szikrázó hős lovag.

Örülj és szikrázz, háláld meg önmagad

Te vagy a jelen, a jövő és harcolat

Csak te vagy egyedül, mindaz ki talpra állt

Örökké bátor, nem halva hős halált.

Mindenhol ezrek, gyáva megalkuvók

Ezernyi lélek, örökké meghalók

Nem látják, hogy mi vár, hol csak egy mozdulat

Egy elkínzott ösztön, egy örök szó: védd magad!

Légy ezért büszke, s tudd, hogy csak hős lehetsz

Tegyél meg mindent, bármit, mit megtehetsz

Ne engedd örökre, tartsd meg mit Te értél

S örökké emlékezz, ha eljön a kemény tél!"

Miért van az... ( D.-nek ;) )

„Miért van az, hogy élni tudsz

Megalkuszol, nem hazudsz,

De nincs, ki többé visszanéz

S egymagadnak túl nehéz.

Miért, van az, hogy nem szeret

Rút az élet, de csak veled

Körbenézve elhiszed

Semmit sem ér az életed.

Miért kell az, hogy megragad

Nincs, ki segít, csak magad

Pedig hogyha látni tudsz

Nem csak nézel, messze jutsz

Ezerfelé ezer él

Feléd nyúló, hős tenyér

Mind megjárta, rögös út

De megnyerte a háborút.

S talán akad számtalan

Túlélő, vigasztalan

Mégis újra útra kél

Harcol, küzd az ösztönér’

De egy van az, mit jól jegyezz

Bár rút az élet, s megkövez

Nem teheted, hogy feladd

S veszni hagyd az álmodat.

Hisz nem te vagy ki mit sem ér

Nem rossz az élet, csak elér

Véletlenül sem válogat

Csak keveri a bábokat.

Csak telnek... (Adamnek ;) )

"Csak telnek a napok, a hetek, az éjek
Csak küzdök, harcolok, akarom, hogy éljek
Nem számít senki sem, sem az ki szól bele,
A világ csak börtön, de nem mondom ég vele.

Messzire száll, egy kimondott gondolat
A világ megáll, s azt mondja védd magad!
Ne hagyd hogy üssenek, törj vissza válaszul,
Érezd hogy mennyit érsz, ez szolgáljon támaszul.

Ember vagy, erős, nem számít kit mi ér.
Nem lehetsz gyáva, csak feltörő hadvezér.
Egy ember ki valaki, megtörni nem lehet,
Hiába próbálják eltipró emberek.

Tudom, hogy képes, vagy, s nézd meg, hogy megteszed
A lét nem csak börtön, mind körül jéghegyek.
Vedd észre merre van, ki megfogja két kezed.

S lépj tovább bizton, amerre a fény vezet.

Hidd el hogy eljő, az érzés, hogy megtagadd
Ki érzed csak visszahúz, eltapos, megragad.
S lesz hogy már talpra állsz, mit mondanak fel nem veszed.
Érzed majd erős vagy, hiába  kényszerítenek.

Csak higgyél és várj, eljő az új világ

A rossz szó nem árt, meglásd majd visszavág
Csak tarts ki és légy erős, míg nem érzed fel ne add,
Légy büszke megtűrő, kitartó hős lovag.

S ha eljő a nap, mikor azt érzed véget ért
Feltekintesz magasra s tudod, hogy mit miért
Érzed majd itt vagy, bár nehéz volt elérni
S már nem lesz hogy összetörsz, megérte küzdeni!