„Ha úgy érzed a nap lement, s tán többet fel se kél,
S te lopva ejtesz néhány könnyet drága Szerelmedért,
Akkor fülelj, halld a zenét, s egyre csak remélj,
Tán szebb lesz majd a holnap, s tán nem lesz mitől félj.
Mert a világ gömbölyű, s egyre csak forog,
Nem tudod, hogy merre lépj, s hol lesz támaszod,
De lesz ki folyton támogat s önt lelked beléd,
Ha összetörsz, átölel, s azt súgja elég!
Mert ha feladva, azt hiszed véget ér világ,
S ejtesz néma könnyeket, mint elhervadt virág.
A lelked megtör majd, s többet nem remél,
Tested, szíved összetör, s nincs mi harcra kél.
Ezért örökké bízz, és tudd hogy merre hív a cél,
Mi az, miért kell küzdened, mégha szíved fél,
Légy erős, és tarts ki majd, hisz mindig van okod,
Mert eljő majd mit lelked kér, s miért szíved is dobog!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése