Búcsúzás.. (Akashának)

„Egy pillangó volt Ő, mi átsuhant az égen,

Egy virító felhő, mi rám mosolygott kéken,

Egy gyönyörű virágszál mi felhajlott az égre,

Mi megbántott, de mégis, szívem legszebb éke.

Egy aranyló kismadár, elkápráztatva dallal,

Ki elsuhan, majd tovaszáll, messze ringó hanggal,

Egy apró katicabogár, mi szétterpeszti szárnyát,

Kedves szellőt lengő, s hátrahagyja árnyát.

Ahogy látom hátát, szívem nagyott dobban,

Záródik az ajtó, s már nem fájhatna jobban,

Mert ahogy kilépett, elrabolta lelkem,

Elvitte az érzést, hogy én hogy szerettem.

Meghagyta a szívem, cseppnyi darabkáját,

Itt hagyta a lelkem sóhajtozó árnyát,

S csak semmivé lettem, s itt állok én mostan,

Tekintetem felhős, s tán szívem sem dobban.

Nem járja már többé, hangos, forró táncát,

Nem dobog már Hozzád, hogy letaszítsa láncát,

Mert bár mindig, tudja mit jelent ő Neked,

Többé nem tagadja, s csak a távolból szeret.

Ezért gyönyörű kismadár, kérlek ígérd meg nekem,

Ha elrepülsz, s tovaszállsz, újra zenghet éneked.

Boldog leszel, mással tán, s ha eljő az alkonyat,

Én mosolygok a távolból, s szívem keserűn bólogat.”

Ébredés.. (Akashának)

„Az emlékekkel a múltba léptél 
A jövőben még meg sem történtél

S bár a jelennek foglya voltam,

Veled mindig haldokoltam.

Mert karoddal elhitettél

Szavaiddal felemeltél

Boldoggá tettél, majd tapostad lelkemet,

Kínra ítélve szomorú szívemet.

És most itt vagyok tán holtan

Hisz veled végig haldokoltam

Meghalt bennem egy gyönyörű élet,

Mit eltölthettem volna véled.

Most állok csak egymagamban

Elgyötörve, elhagyottan

Nem fordul már többé világ,

Elkorcsul tán minden virág.

Csak a szellő tompa hangja

Súgja neved, néma dalba

De tudom, el kell higyjem végre,

Hogy mi szép volt, most már végleg vége.

Itt álok most egymagamban

Reményt hivén a csillagokban.

Lelkem meghalt, de újra éledt

S bízza vár reá egy új élet.”

Akasha

"Ahogy szemedbe néztem, elöntött a szerelem.

Ahogy hangod hallom, mindig tudtam szeretem.

De mikor szíved dobban, rájöttem már magam is,

Hogy minden egyes dobbanás, csak áltatás, hisz mind hamis..

Nem szól már a harang, s a csengő is csak halkan cseng.

Nem fúj már a szél, ha körbe is vesz lágyan zeng.

Nem énekel a madár, nem zörget már levelet,

Nem képes élni már, hisz semmi sincsen Nélküled.

Mert bár édes szerelmed, nem volt más csak kárhozat.

Minden egyes felvonás, s én voltam az áldozat.

Ahogy vetted életem, kiszívtad a vérem is,

Az egész lényed eltiport, taposva a lelkem is.

De kívánom megtaláld, hol Rádtalál a szerelem,

Mert hiába bántottál én szívedet még szeretem,

Hisz hiába vagyok összetört, s hiába az áldozat

Tudhattam volna, hogy ilyen vagy, hisz Te vagy MAGA a Kárhozat!"

Miért kell.. (Akashának)

"Miért kell, hogy fáj a szív, ha nem érez zöld utat,

Miért van az, hogy elural a kínkeserv s a bűntudat

Mert ha a büszke, gyarló szív úgy érzi elveszett,

Nem képes élni már, s megöli a lelkedet.

Miért kell, hogy nem kér mást, csakis azt, kit nem szabad

Miért van az, hogy képtelen, hogy ellenáll, s megtagad

Ám ha a szív megtörik, azon túl, ha büszke is,

Minden egyes dobbanás, csak áltatás, hisz mind hamis.

Hisz úgy élni nem lehet, ha nem éled az életet

Ha minden más csak áltatás, s mind elúszik, mi még lehet

Mert mindig kell a biztos hit, hogy kiért szíved úgy dobog

Oly vágyakozón néz Reád, mint a Te szerelmes Angyalod.."

Isobelnek a fogságban..

„Ha úgy érzed a rettegés eltipor,

Adjon erőt két bátor szív, mely örökre összeforr.

S mi megalkotta a legszebbet, mit lehet,

Az édesded nagyszerű, tökéletes gyermeket.

Gondolj, Rám ki egyre csak hívogat,

Ki folyton szeret, s sosem feledi arcodat,

Mert tudja a remény örökké él, s nem hal meg,

Hiszi, hogy minden renbe jön, s újra láthatja szikrázó szemedet.

Adjon erőt az apró szív, mely oly sebesen dobog,

Szíved alatt alussza álmát csendben, s vár míg életét adod,

Mert bízik Ő Benned, s mosollyal hallgatja keserű éneked,

S mindig Veled van, életben tartva kínban megtört, elgyötört lelkedet.

Ne feledd, Gyönyörűm.. mindig Tarts ki bátran, erősen!

Ne engedj, Ne add fel, mert Téged meg NEM törhet senkisem.

Küzdj, harcolj és bízz a mában, mi előbbre hozza a holnapot,

Élj túl eltökélt tudattal, s várj minden reménnyel teli új napot.

Mert eljő’ a szabadság, s Te majd újra szárnyra kélsz,

De mindez csak akkor jő’ el, ha addíg is bízol és remélsz.

És én tudom, hogy erős vagy, s értünk ezt elszántan megteszed,

Mert tudod, szükségem van Rád, és lelked feladva harcát, szabadon el nem mehet!

Adjon erőt és kitartást, hogy én mindig gondolok Rád,

És még ha úgy is érzem, összedől körülöttem az egész világ,

Én is harcolok Veled, és erőm teljéből mindent megteszek,

Hogy újra láthassam arcodat, de addíg is lelkem ott ragadt Veled!”

Em-nek egy Boszorkától..

„Becses neved napján éltessen a világ

Túlcsorduló örömmel, köszönt egy szál virág.

Kedves neve nem más, mint Yve a párod,

Ki szeretettel ölel át, mégha nem is várod.

Egy kedves kis boszorka, kinek szíve tiszta,

Neved napján csókját küldi, s csókold TE is vissza

Mert Ő mindig örül, mikor Veled lehet,

Örökké gondol Rád, s nem feledi neved.

Hisz úgy szól ám a Fáma, Te vagy a legjobb parti,

Tőled jobbat e világon talán nem is kapni.

S tudja ezt Ő nagyon jól, nem hiába szeret,

S ezernyi szép boldog percet tölt mindenn nap Veled.

Kívánok én minden jót, hogy minden napod jó legyen,

S a Te Drága boszorkád, mindig melletted legyen.

De egész végig beszéltem, most többet nem mondhatok

Csak egy van amit kívánhatok, Nagyon Boldog Névnapot!”

Gerlepár.. (Em-nek és Yve-nak.. :) )

„Vad szelek szárnyán harcolt a gerlepár,

Egymást ölelve árván, kiáltja hol vagy már.

Hisz nem számít már a szó, ha szív hevesen dobog,

Szívük minden dobbanását, éneklik Angyalok.

Mert örömóda zengi, a fiú párjára lelt,

Csókkal pecsételve szívét, s a lány rá csókkal felelt

És a fiú, ki úgy hitte új szerelemre sose kél,

Végre újra bízik, bizton bízik és remél.

Felragyog most mindkét szív, s a nap is fényesen ragyog,

Holdvilágnak szürke árnyán szikráznak csillagok.

S az egész világ is, néha meg-megáll.

Mikor szerelmes pillantásuk egymásra rátalál.

S nincs már több mi baj, s már jöhet ütközet,

Egymás karjába bújva, tudják, többé rossz nem jöhet

Mert erősek ők ketten, egymásban bízva az őszinte fényt,

Hisz már mindent megleltek, a szerelmet s az éltető reményt.

Ketten folytatják ők tovább, s járják végig a zord utat,

Egymásban látván megváltást, s nincs többé kárhozat.

Mert a szerelem mindent legyőz, s ha hitük meg nem szegik,

Együtt élnek le egy életet, s örök álmukat is majd együtt, békében lelik.”

Kismadár ( Izinek és Elenának ajánlva.. )

„Holdvilágnak szárnyán repült a kismadár

Áthatolva árnyán, leküzdve zord határ

Mert akármerre lép, mindig csak megfedik

Képtelen élni már, mert úgyérzi elveszik.

De tarts ki kismadár, erszd ki a hangodat

Nem számít, merre jársz, ha utolér az alkonyat

Küzdj, harcolj és bízva bízz, tedd, míg erőd engedi

Állj ellen, ha hív a Sors, ne várd, míg szíved elnyeli.

Kedves szelíd kismadár, hosszú még az életed

Eljő még a zord halál, de addig élted élheted

S e hosszú, sivár földi lét, tán olybá tűnik elveszett

De csak Tiéd a Föld, az Ég, amíg el nem engeded.

Törött szárnyú kismadár, tudom, hogy most nem hiszed

Eljő még a Fény mi vár, s újra szólhat éneked

Vidám leszel, s nem fakó, mégha jön az alkonyat

S nem lesz többé csak a Jó, s TE, ki egyre boldogabb.”