2011. március 13., vasárnap

Isobelnek: Ne búsulj...

„Ha fáj a szíved, mert az élet fáj,
És sötét lesz a néma táj,
Bármi az mi fenyeget,
Zárd burokba szívedet.

Lásd meg azt a tompa fényt,
Mely a remény hangjaként,
Halkan kiállt s nyúl feléd,
Bárcsak meg is értenéd.

Hogy a remény mindig él,
Nem számít, hogymit tevél,
Hunyd le szemed s az ég felé.
Kiálltsd azt mit szeretnél.

Mert a néma Istenek,
Segítenek majd Neked.
Ők látják kinek lelke szép,
S érdeme a segítség.

Hídd el, jönnek szebb idők,
Mert a bánat nem örök,
Visszatér az öröm majd
S örökre veled tart.

Kívánom, hogy így legyen,
Az élet boldoggá tegyen,
Kerüljön el mind mi rossz.
S örömmel teljen egy élethossz.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése