„Állj meg ember, végy egy percet
Rohansz, s a világ rohan veled
Lélegezz fel, s nézz a mába
Nyisd meg elméd a világra.
Mi körbevesz, vedd már észre
A világ maga a pokol fészke
Ha nem vigyázol s figyelsz oda
Bekebelez az ördög maga.
Visít, üvölt ősi Gaia
Ha figyel, lehet bárki hallja
De nagyot fordult már a világ
S nem érdekli, hogy miért kiállt.
Ősapáink énekében
Az emberiség érdekében
Ősi szellem mutat utat
Nem a borult, önző tudat.
De jelen korok emberének
Mi egykor szent volt, ma csak ének
Elveszté, mi jó egészen
S új istenek rabja lészen.
Pénz, s Hatalom dicső szavak
Himnusza zeng világ alatt
Éltét adná istenének
S feláldozá minden élet.
Bár híres a nép dicső múltja
Rálépett a téves útra
Kétes jövő hová vezet?
Nincs ki nyújtá segéd kezet.
Hol lesz hát az utunk vége?
S mi az, mit áldozunk cserébe
És megéri e az az áldozat
Ha majd vár az örök kárhozat.
Állj meg ember, térj eszedre
Itt a jövőd, vedd kezedbe
Mert jegyezd meg, ha nem is hiszed
Ki adós, egyszer mindig fizet!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése