„Bár elmédben most túl nagy a zűrzavar,
Az én szerelmem leple fátyolként betakar.
Helyetted is óvom, mi kettőnk közt lehet,
Hisz már nagyon régóta elraboltad szívemet.
És ha szerelmed hozzám újra hazatér,
Boldog leszek megint, mert szeretsz, és csak magamért
Lelkem szárnyal majd, s elrepül az űrig,
De visszatalál hozzád és Veled lesz a sírig”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése