„Holdvilágnak szárnyán repült a kismadár
Áthatolva árnyán, leküzdve zord határ
Mert akármerre lép, mindig csak megfedik
Képtelen élni már, mert úgyérzi elveszik.
De tarts ki kismadár, erszd ki a hangodat
Nem számít, merre jársz, ha utolér az alkonyat
Küzdj, harcolj és bízva bízz, tedd, míg erőd engedi
Állj ellen, ha hív a Sors, ne várd, míg szíved elnyeli.
Kedves szelíd kismadár, hosszú még az életed
Eljő még a zord halál, de addig élted élheted
S e hosszú, sivár földi lét, tán olybá tűnik elveszett
De csak Tiéd a Föld, az Ég, amíg el nem engeded.
Törött szárnyú kismadár, tudom, hogy most nem hiszed
Eljő még a Fény mi vár, s újra szólhat éneked
Vidám leszel, s nem fakó, mégha jön az alkonyat
S nem lesz többé csak a Jó, s TE, ki egyre boldogabb.”
SZÉP! :))))
VálaszTörlés