Te... ( A.-nek )

"Te érzed, te éled, milyen az élet 
Menni, küzdeni, harcolni, míg éled

Örökké megtörni, s felállni válaszul

Azt ki vagy elérni, felhasználni támaszul.

Csak menni tovább, míg elér a gondolat

A múlt már elmúlt, a jövő hogy fel ne add

Látod a fényt, s érzed már visszavár

Nem zár be múlt, kitágul szűk határ.

Érzed hogy ott van, s te már a része vagy

Ezért más tenni, nem tehet csak önmagad

Tudod, hogy ott van az, s te ledobod láncait

Elhagyva mind mi volt, feszítő ráncait.

Te vagy az egyetlen, ki megtette azt mi kell

Nem szabják láncok, lesúlytó szűk teher

Te vagy ki ledobta, s az vagy ki fel nem ad

Te vagy az egyetlen, szikrázó hős lovag.

Örülj és szikrázz, háláld meg önmagad

Te vagy a jelen, a jövő és harcolat

Csak te vagy egyedül, mindaz ki talpra állt

Örökké bátor, nem halva hős halált.

Mindenhol ezrek, gyáva megalkuvók

Ezernyi lélek, örökké meghalók

Nem látják, hogy mi vár, hol csak egy mozdulat

Egy elkínzott ösztön, egy örök szó: védd magad!

Légy ezért büszke, s tudd, hogy csak hős lehetsz

Tegyél meg mindent, bármit, mit megtehetsz

Ne engedd örökre, tartsd meg mit Te értél

S örökké emlékezz, ha eljön a kemény tél!"