2012. november 6., kedd

Elaludtam...


„Elaludtam és azt álmodtam
Egy gyűrű voltam egész álmomban
Egy olyan gyűrű, mit ujjadra húztak
Szerelemmel megbéklyóztak.

De felébredtem és életre keltem
S láttam nem fekszel ott mellettem
Hiányzott szikrázó, őszinte orcád
Szemed mi tükrözi lelked harcát.

Harcok, mik szabad lelked dúlják
Marva, kitépve szíved húrját
S nem engeded, ki nagyon szeret
Elzárva tőle minden teret.

Enyém voltál, de másé lettél
Mégsem hiszem el, amit tettél
Hisz rettentően szerettelek
Szerető szívem még most is remeg.

Felébredtem hisz szerelmes lettem.
De érzem már nem vagy ott mellettem
Hiányod fáj, s tán örökké éget
Csak Te vagy, ki jelenti az öröklétet.

S itt ülök most egymagamban
Te nem vagy, s érzem félig holtan
De tudom ki az ki megmenti életem
Csak Te vagy az, ha Veled élhetem.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése