Lopott órák

„Itten vagy mellettem, őszinte a szemed
Gyengéden lélegzel, s hangod megremeg
Finoman csókolsz, s lehunyod két szemed,
Gyönyörű ajkad, feszítő képzelet.

Érzem, átsimítasz reszkető testemen,
Szerelmed átjár, s úgy érzem elveszem. 
Már semmit sem hallok, a rohanó világot,
Érzem, hogy végem, de tudom, nem kiáltok.

Hullik a lepel, s én megteszem Véled,

Egyetlen érzés, szeretlek Téged.

Csak ez mi átjár, s minden más tovaszáll.

Te és én együtt, s a szerelem muzsikál.

S egyszer csak eljő megtörténik a csoda,
Elszállsz a magasba, s én veled tartok oda
Testem a testeddel megtölti szívemet

Szétvet az érzés, s mindkettőnk megremeg.

Csak csendben, csak halkan egymás karjába zárva

Most semmi nem számít, nem tekintünk a világra,

S tudjuk, hogy holnap, újra jő’ a jégverem
De ma túl gyengék voltunk, s elragadt a szerelem.”