„Egy kedves kicsi Angyal, lelke mindig tiszta.
Ízlelte a gonoszt, de szíve húzza vissza.
Mert legbelül tudja, hol van az Ő helye,
De a kísértés nagyúr, s Ő gyenge, hogy meg ne tegye.
Ám ha hív az átok, és reá néz a szempár
Fagyos jeget olvaszt, s a pokol szava nem vár
Azonnal megérzi, mert a szíve húzza
Nem számít már semmi, nem néz többé vissza.
Egy kedves kicsi Angyal, Ő volt tán a legszebb,
Most mégis felad mindent, hisz túl sok amit veszthet.
Mert szerelemese oldalán, talán boldog élet várja,
De soha nem feledi, hogy már nincs ki megcsodálja.
Megcsodálja szépen, kecses ajka ívét,
Gyönyörű mosolyát, becses arca ékét.
S mikor két fehér szárnya derűs égnek lobban
Nem volt nála szebb tán, kinek szíve dobban.
De ha a szerelem hív, s új érzéseket ébreszt,
Szerelemesed csókja, mint haldoklót feléleszt.
S tán meglehet, hogy fáj a szív mindenért mit itthagyott
De nem lehet, hogy megtagad s a szívet meg nem hallgatod.
Ezért kedves kicsi Angyal, én teljes szívvel kívánom,
Ha újra jön a hajnal, légy boldog e világon.
De emlékedbenn őrizz, és kérlek sose feledd,
Ki volt az ki szívét, osztotta meg Veled.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése