Ha én írnám.. (Farrah-nak )

„Ha én irnám a sorsod könyvét, szíved, lelked vágyát,

Életed örömét, s teljesítve álmát.

Olyan széppé írnám, mint egy tündérálom,

S a legboldogabb emberré tennélek a világon.

Megírnám, ha tudnám, mit kívánok néked,

Ezernyi jó szót, s az örök boldog létet.

Beleírnám rögtön, nevét ki szerethet,

Hogy megtaláljon nyomban, s ne kelljen keresned.

Óvná ő az álmod, óvná ébredésed,

Karjaiba zárná, minden szívverésed.

Megküzdene büszkén minden, élet hozta bajjal,

Felvenné a harcot, búval és haraggal.

Teljesítné néked, amit lelked kíván,

Tiszta szívvel, hűen, ahogyan én írnám,

Örökké vigyázna, Te lennél az érem,

Tenyerén hordozna, ahogyan én kérem.

S én messziről figyelném, ahogy szemed mosolyog,

Boldog szívvel kérném, örök legyen mosolyod.

Soha semmi ártó, közelbe ne férjen,

S a tökéletes élet, örökké kísérjen.

Ha én írnám a sorsod könyvét, ezer lapott benn hagyok,

Lehozatnák véle néked ezer fényes csillagot,

S örülne a szívem, mikor látnám boldog arcodat,

S kitépne néhány keserű lapot, megkönnyítve harcodat.”

Lopott órák

„Itten vagy mellettem, őszinte a szemed
Gyengéden lélegzel, s hangod megremeg
Finoman csókolsz, s lehunyod két szemed,
Gyönyörű ajkad, feszítő képzelet.

Érzem, átsimítasz reszkető testemen,
Szerelmed átjár, s úgy érzem elveszem. 
Már semmit sem hallok, a rohanó világot,
Érzem, hogy végem, de tudom, nem kiáltok.

Hullik a lepel, s én megteszem Véled,

Egyetlen érzés, szeretlek Téged.

Csak ez mi átjár, s minden más tovaszáll.

Te és én együtt, s a szerelem muzsikál.

S egyszer csak eljő megtörténik a csoda,
Elszállsz a magasba, s én veled tartok oda
Testem a testeddel megtölti szívemet

Szétvet az érzés, s mindkettőnk megremeg.

Csak csendben, csak halkan egymás karjába zárva

Most semmi nem számít, nem tekintünk a világra,

S tudjuk, hogy holnap, újra jő’ a jégverem
De ma túl gyengék voltunk, s elragadt a szerelem.”

Az őszinte szeretet... ( Barátaimnak.. Ők tudják. ;) )

„Az őszinte szeretet tiszta, mint a harmat

Ki teljes szívéből szeret, nem beszél, csak hallgat.

Mert a zajos vad szavak, ha úgy álcázza tiszta is

Elragadón vallanak, de mögé nézve mind hamis.

Átok lehet minden szó, ha felszínre törnek

Ha nincs mögötte szív mi jó, nem szeretnek csak ölnek.

Megölik a vágyakat, elpusztítva mind ki hisz

Eltaposva lelkeket, egy út, mi folyton visszavisz.

Miért hiszed, hogy neked jó, ha mindenkit csak elragadsz

Eltaszítva ezer szó, s te egyedül ott maradsz.

Sose hidd, hogy így van jól, hisz nem te vagy ki mit sem ér,

Erős vagy, egy bátor szív, ki ha megtör, visszatér.

Ezért mindig figyelj rá, s fogadd el, mit mondanak,

Átok helyett minden szó, szíved mélyén megragad.

Egy tiszta érzés meg se szól, de érzed, mikor éled is,

Átaljár, s átölel, ezer barát ki nem hamis.”